A hivatalos stílus

A közületi stílus: A törvényalkotás, a rendeletek, a közlemények és minden fajta hivatalos megfogalmazás nyelve.
Ezen a nyelven fordul az egyén a hatósághoz, a hatóság az egyénhez. Személytelenné válik ember és ember viszonya. A hivatalos iratok, közlemények célja a tájékoztatás.
Jellemzői:
  • szakkifejezések használata (az ügy elévül, az ügyész vádat emel),

  • bonyolult mondatszerkesztés (ismétlések, hivatkozások, utalások),

  • személytelenség (megszólítás: ügyfél, alperes).

  • Nemkívánatos tünetei:
  • a szavak zsúfolt, a megértést gátló használata,

  • az idegenszerű mondatszerkesztés, a határozott névelő elhagyása, a modoros kötőszóhasználat: miszerint, amennyiben, stb.


  • A társalgási stílus

    Az élőbeszéd leggyakrabban használt stílusrétege. A társalgás közvetlen kapcsolaton alapul. A partnerek között kölcsönös az igény a gondolatok, érzések, akarati tényezők átadására és fogadására. A társalgási stílus mentes minden kényszertől. Ez a legoldottabb stílusréteg.
    Főbb jellemzői:
  • a beszélgetés tárgya legtöbbször kötetlen,

  • tartalma tág,

  • a szavak, kifejezések használata, kiválasztása nem tudatos,

  • többet árulnak el a beszélőnek a témához és partneréhez való viszonyáról, mint más beszédhelyzetben,

  • rövid mondatok, viszonylag egyszerű szerkezetek,

  • nyelve gyakran érzelmekkel telített,

  • mentes a modoros, a hivatalos kifejezésektől.


  • A művelt társalgási stílus követelményei:
  • az emberi megbecsülésen és hagyományokon alapuló szabályok megtartása

  • odafigyelés és válaszadási kötelezettség

  • a szókészlet árnyalt használata, egyéni színezete

  • a mondatszerkesztés változatossága

  • az árnyalatokat is kifejező szórend alkalmazása.


  • A stíluskészség fejlesztése azért is fontos, hogy ösztönössé váljanak bennünk a művelt társalgás követelményeit. Ez a stílusréteg jellemez a legjobban.

    A tudományos és a publicisztikai stílus

    A publicisztikai stílus az újságírás, a rádió és a televízió nyelve. Feladata: a tájékoztatás a gazdasági-, a politikai- és társadalmi élet időszerű eseményeiről. Szándéka: a meggyőzés, a cselekvésre késztetés

    Jellemző:
  • a kapcsolatteremtés az olvasóval,

  • az érzelmekre hatás szándéka,

  • pontos hely- és időmeghatározás (időszerű események),

  • személyek említése, kijelentéseik idézése.


  •