|
|   |
A határozók
A határozó a cselekvés, történés, létezés helyét, idejét, módféle, állapotféle körülményeit nevezi meg. Határozóinkra jellemző a háromirányúság, ami a határozók egész rendszerére jellemző, így a határozó lehet előzmény-, tartam- és véghatározó. Ha helyviszonyról van szó, a határozó képes kifejezni, hogy a cselekvés honnan indul ki, hol játszódik le, merre, illetve meddig tart.
A határozó alaptagja ige, vagy igével kifejezett mondatrész:
Alaptagja |
példa |
Szófaja |
állítmány |
Iskolába járok |
ige |
alany |
Iskolába kell járnom |
főnévi igenév |
tárgy |
Szeretek iskolába járni |
főnévi igejelző |
jelző |
Az iskolába járó diák olvas |
melléknévi igenév |
határozó |
Iskolába járva könnyű tanulni |
határozói igenév |
A határozó szófaja leggyakrabban ragos vagy névutós főnév vagy főnévi névmás.
A határozó alakja ragos névszó (Hajón megyek Pestre), névutós névszó (A ház előtt elájultam), határozói igenév (Sietve kapott magára néhány ruhadarabot), valóságos határozószó (Hirtelen rablók törtek ránk), személyes névmás határozóragos vagy névutóból képzett alakja (Nálam volt a könyved; Kati megelégedetten nézett utána). A kettős határozó a cselekvés kiinduló- és végpontjára utal (szájról-szájra, reggeltől estig).
A határozók fajtái:
1. A helyféle határozók közé tartozik a helyhatározó, és a helyviszonyokat képletesen, átvitt értelemben megjelölő képes helyhatározó.
- A helyhatározó a cselekvés történés, létezés helyét adja meg. Pl.: A házban meleg volt.
- A képes helyhatározó átvitt értelemben adja meg a cselekvés, történés, létezés helyét. Pl.: Szöget ütött a fejembe.
2. Az időféle határozók közé soroljuk az idő- és a számhatározót.
- Az időhatározó a cselekvés, történés, létezés idejét adja meg. Pl.: Tegnap elmentem fagyit enni.
- A számhatározó a cselekvés, történés, létezés gyakoriságára, időben való ismétlődésére mutat rá. Kérdései: hányszor?, hányadszor? Pl.: Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza! (Fazekas).
3. A módféle határozók közé a mód-, eszköz- és társ, fok- és mérték-, körülmény-, tekintet-, ok- és célhatározó tartozik.
- A módhatározó arra mutat rá, hogy az alany hogyan végzi a cselekvést. Pl.: Futólag mesélte.
- Az eszközhatározó azt fejezi ki, hogy az alaptagban megnevezett cselekvés milyen eszközzel megy végbe, kinek vagy minek a segítségével valósul meg. Pl.: Szekérrel érkeztek.
- A fok- és mértékhatározó a cselekvés intenzitására utal. Pl.: Jóval később érkezett.
- A tekintethatározó azt fejezi ki, hogy a fennálló helyzet milyen megszorítással, milyen szempontból érvényes. Névutói: nézve, tekintve, tekintetében, szempontjából, vonatkozólag. Pl.: Általában igazad van (milyen tekintetben?).
- A körülményhatározó a cselekvéstől független körülményekre utal. Kérdései: hogyan?, milyen körülmények között? Pl.: A metróépítés kapcsán felmerült, hogy a házat lebontják.
- Az okhatározó azt az elindító körülményt határozza meg, aminek okozataként a cselekvés végbemegy. Pl.: Betegség miatt hiányoztam.
- A célhatározó kifejezi, hogy a cselekvés milyen cél elérésére irányul. Pl.: Gyógyszerért mentem.
4. Az állapotféle határozók közé tartozik az állapot-, a társ-, az eredet- és az eredményhatározó.
- Az állapothatározó megjelöli az alanyban vagy a tárgyban megnevezett személy vagy dolog állapotát. Kérdései: hogyan?, milyen állapotban?, miként? A belső állapothatározó a személy vagy dolog testi állapotára, alakjára, ruházatára utal. Külső körülményeket, a személytől, dologtó független társadalmi, időjárási viszonyokat fejez ki a külső állapothatározó. Pl.: Rongyosan futott haza.
- A számállapothatározó a cselekvők számát jelzi. Kérdései: hányan?, miként? Pl.: Tízen jöttek el.
- A társhatározó azt a személyt vagy dolgot nevezi meg, akivel, amivel együtt a cselekvés végbemegy. Pl.: Fazekastul kidobták.
- Az eredethatározó azt a személyt, állapotot, dolgot jelöli meg, amelyből az alanyban, tárgyban megnevezett dolog, állapot származik. Pl.: Rokonaitól házat örökölt.
- Az eredményhatározó a cselekvés eredményeképpen létrejövő dologra, állapotra utal. Pl.: Ne tegyél engem gépíróvá!
5. Az állandó határozó
Bizonyos igékhez, névszókhoz hagyományosan mindig azonos, szótárilag meghatározható - vonzatszerű - raggal vagy névutóval kapcsolódó határozó járul. Efféle állandó határozók az eddigi határozófajták körében is előfordultak. Vannak azonban olyan állandó határozók, amelyek jelentése nem vagy alig illik be az ismertetett kategóriákba, jelentésüket ugyanis nem lehet, illetve nem szokás közelebbről meghatározni. Pl.: Nem tanultam az első kalandból.
6. Egyéb határozók:
- A részeshatározó azt a személyt nevezi meg, akinek a javára vagy kárára történik valami. Kérdései: kinek?, minek? Pl.: Segítek neked.
- A hasonlító határozó az alaptagjául szolgáló középfokú melléknév vagy számnév mellett azt jelöli meg, amihez hasonlítunk valamit. Kérdései: kinél?, minél? Pl.: Magasabb lettél Pistinél.
A komplex határozók több körülményt együttesen fejeznek ki. Pl.: Mérföldenként pihent egy kicsit (mód-, hely- és időhatározó).
|   |
|
|
| |