A mondat a beszéd legkisebb egysége. Formai szempontból lezártság, az intonáció egysége jellemzi. A szöveg láncszemnyi részeként is szokták nevezni. A mondat kapcsolatot teremt a környezetével, a szövegbe a kohézió nyelvi és jelentésbeli eszközeivel beszerkesztett, és önmagában nyelvi jelekkel és nyelvtani szabályok alapján megszerkesztett. A szerkesztettség foka az alany-állítmányi (predikatív) szerkezetet tartalmazó mondatokban a legteljesebb.

Az állítmány:
Az állítmány fajtája szófaja szerint különíthető el: igei, névszói, összetett (igei-névszói).
I. Az igei állítmány kifejezheti az alany cselekvését, kifejezhet történést, létezést, birtoklást és jelölheti az alany valamilyen állapotba való kerülését.
Az igei állítmány igealakja ragozási rendszerével képes kifejezni az alany számát és személyét, a cselekvés módját és idejét, továbbá irányultságát és határozottságát.
A kell, lehet, szabad, illik, tetszik, van, nincs igéket személytelen igéknek nevezzük. Mellettük az alany főnévi igenévvel kifejezett cselekvésfogalom, ilyenkor kivételesen az állítmány helyett az alany ragozható.
Az igei állítmányt összetett (analitikus) igealakkal fejezzük ki jövő idejű és múlt idejű feltételes módú cselekvés esetén. Pl.: El fogok utazni. Elutaztam volna.
II. A névszói állítmány azonosítást vagy minősítést fejez ki, szófaja leggyakrabban főnév vagy melléknév. Pl.: A szoba fala fehér. A névszói állítmány csak egyes szám 3. személyű, kijelentő mód, jelen idejű alak esetén áll magában.
III. Az összetett (névszói-igei) állítmány: Mivel a névszói állítmány csak egyes szám 3. személyű, kijelentő mód, jelen idejű alak esetén áll magában, ha megváltoztatjuk az alany számát és személyét vagy az időt és a módot, ezzel az átalakítással névszói-igei állítmányt hozunk létre, melyben az igei rész fejezi ki a módot, időt, számot, személyt.

Az alany: Az alany szófaja és fajtái: Az alany rendszerint alanyesetben álló főnév vagy főnévi jellegű szófaj. Az alanyra a ki?, mi?, kiket?, miket? kérdő névmással és az állítmánnyal kérdezünk. Pl.: Réka bújik el. -- Ki bújik el? -- Réka.
Nem kifejtett alanyról akkor beszélünk, ha az ige képes egyes és többes szám 1, 2. személyben az alanyt. Ilyenkor az alany elmaradása nem okoz hiányos szerkezetet. Pl.: Elmegyünk úszni.
Az alany gyakran cselekvést kifejező főnévi igenév a személytelen igék (kell, lehet, szabad, tilos...) mellett. Rendszerint a jó, rossz, fölösleges, hiábavaló, hasznos, tilos, hiba névszói állítmány és a szabad kettős szófajú szó mellett is főnévi igenév áll alanyként. A többi névszó is állhat alanyként, leggyakrabban a személyes vagy mutató névmás, de gyakran áll a melléknév, a melléknévi igenév és a számnév főnévi szerepben alanyként.
Az alany alakja: Az alany mindig alanyesetben áll, viszonyragja nincs, csak igenévi és birtokos személyrag kapcsolódhat hozzá. Tehát ha toldalékos a szó, amelyet alanynak vélünk, mindig gyanakodnunk kell.
Az alany fajtái:
- Határozott: Határozott az alany, ha akár megnevezés, akár rámutatás révén nyilvánvalóvá tesszük, hogy kire vagy mire vonatkozik az állítás.
- Határozatlan: Határozatlan az alany, ha a beszélő nem akarja vagy nem tudja megnevezni a cselekvőt. Ezt a valami, valaki, bárki, akárki határozatlan névmással érhetjük el. Határozatlan alanynak tekintjük az egyes és többes számú, 3. személyű, nem kifejtett alanyt, amikor a szövegösszefüggésből az alany pontosan kiegészíthető. A mondat vagy tagmondat ilyenkor hiányos szerkezetű.
- Általános: Az általános alany az állítmány által jelölt cselekvést, történést, létezést, tulajdonságot általános érvényűvé tágítja:
a.: ezt a minden, mindenki, semmi, senki általános névmással fejezzük ki
b.: az általános értelmű világ vagy ember főnévvel, és
c.: a többes szám 1. személyű igealakkal, amelynek általánosító jelentésével legtöbbször közmondásokban találkozunk. Pl.: Árnyékáért becsüljük a vén fát. Főnévi igenévvel is általánosíthatunk. Pl.: Innen nem látni semmit.

Az alany és az állítmány egyeztetése: A mondat fő részeinek kapcsolatát az állítmánnyal jelöljük. Igei személyragok fejezik ki az alany számát és személyét az igei állítmányon, a névszói állítmányt pedig a többes szám jeleinek segítségével számban egyeztetjük.
Alaki egyeztetés esetén az állítmány az alany számához és személyéhez igazodik.
Az értelmi egyeztetés nem az alany alakjához, hanem a jelentéséhez alkalmazkodik. Ha egy alany van a mondatban akkor általában az alaki és az értelmi egyeztetés megegyezik. Ha az alany formailag többes számú (tulajdonnév), de egy fogalmat jelöl, többes számba tesszük az állítmányt. Pl.: Az Egyesült Államok elnökválasztásra készül.
Az állítmány egyeztetése több alannyal: Ha a mondatnak több (halmozott) alanya van, a számbeli egyeztetés alaki és értelmi is lehet.
Ha az alanyok különböző számúak és személyűek, az állítmány mindig a többes számú és legkisebb nyelvtani személyhez igazodik, ilyenkor csak értelmi egyeztetésről beszélünk.

A tagolt mondatok gyakran hiányos szerkezetűek. Ez akkor következik be ha az állítmány vagy/és az alany hiányzik.
- Az állítmány elmaradása mindig hiányos mondatszerkezetet eredményez. Ez igen gyakori a kérdésekre való feleletekben. Pl.: A sárga is szín? -- A sárga is (szín). Gyakori a létigei állítmány elhagyás, de hiányossá válik a mondatszerkezet a névszói-igei állítmány igei részének az elmaradásával is. Pl.: "Te az enyim, én a tied" (vagy), (vagyok) (Petőfi).
Az összetett mondatokban leggyakrabban a hasonlító mellékmondat hiányos, de a fő mondat állítmányának segítségével pontosan kiegészíthető. Pl.: Annyit ért hozzá, mint hajdú a harangöntéshez (ért).
- Leggyakoribb az alany elmaradása. Ha az állítmány igei személyragozása egyes vagy többes számú, 3. személyű, akkor az alanyt csak a szövegkörnyezetből érthetjük bele a mondatba. A mondat ilyenkor mindig hiányos szerkezetű. A szituációból, beszédhelyzetből ismertnek tekinthető az, aki beszél (én), és akihez beszélnek (te). Az ő (amiről beszélnek) viszont az egész külső, vagy belső világ lehet. Az alany elmaradásának azokat az eseteit, amikor alanytalan (Villámlik.) vagy tapadásos alanyú a mondat (Terítve van.), nem tekinthetjük hiányos szerkezetűnek. Ezek teljes mondatok, mert az alany félreérthetetlenül egybeolvad az állítmányéval.
- Ha az alany és az állítmány is hiányzik, és csak az előző mondatokból, tehát a szövegösszefüggésből érthető bele a mondatba, de valamilyen más mondatrész vonzatként vagy más nyelvi elemmel utal hiányukra, ugyancsak hiányos mondattal van dolgunk. Ezek nem tagolatlan mondatok, mert valamilyen tartalmas mondatrész, tárgy vagy határozó szerepel bennük, tehát tagoltak, de szerkezetileg hiányosak.