infopont segedletek diakelet

A beszédben a hangokat nem elszigetelten hanem összefüggően egy folyamat részeként ejtjük és halljuk. A szomszédos hangok hatnak egymásra, többé-kevésbé megváltoztatják egymás tulajdonságait. Ezt alkalmazkodásnak nevezzük. A mgh-k is hatnak egymásra, bár nem egymás mellett állnak, ezt a hangrend és az illeszkedés törvénye mutatja.

Hangrend: nyelvünknek azt az ősi sajátosságát, hogy a szavakban szabályosan rendeződnek hangrendnek nevezzük.

magas hangrendű szavak. Pl.: kilenc, este, fehér.

mély hangrendű: anya, álom, falu.

vegyes hangrendű: fiú, leány, béka, ifjú. Kialakulásuknak oka hangtörténeti: a finnugor mgh. rendszerben, létezett egy mély "i", és egy mély "e" hang is. Amikor ezek a hangok eltűntek a nyelvből, a megfelelő magas hangokkal helyettesítették őket, így az eredetileg mély hangrendű szavakból vegyes hangrendűek keletkeztek.

Illeszkedés: a hangrend törvényének kiterjesztése a toldalékokra. Lényege, hogy magas hangrendű szóhoz magas mgh-t, mély hangrendű szóhoz mély mgh-t tartalmazó toldalék járul. Pl.: ekéje, kapája. A vegyes hangrendű szavak illeszkedése bonyolultabb. Törvényszerűségei:

ha az utolsó szótagban mély mgh. van, akkor mély mgh-t tartalmazó toldalék járul a szóhoz. Pl.: leánynak, fiúval, virágból.

általában ha az utolsó szótagban "e" v. "i" mgh. van a toldalék mgh-ja általában mély. Pl.: kávéja, kocsiról, kavicsnak.

ha az utolsó szótagban "ö", "ő", "ü", "ű" van akkor a toldalék mgh-ja magas. Pl.: kosztümben, sofőrrel.

ha az utolsó szótagban "e" van ingadozik a toldalékozás. Ha mély mgh-t nyílt "e" követ a toldalék mgh-ja magas. Pl.: bukfenchez. Ha zárt "e" követi akkor régebben mély mgh-s toldalékot kapott, de ma már lehet magas is. Pl.: Fotelben-fotelban, Ágnessel-Ágnessal, hotelben-hotelban.
Az összetett szavak toldalékozását az utótag határozza meg. Pl.: vaskéssel.
Az illeszkedés törvényét az teszi lehetővé, hogy a toldalékok jelentős része többalakú.

nincs illeszkedés az egyalakú toldalékoknál: -ig, -ért, -ni, -kor, -ít.

magas-mély illeszkedés: a kétalakú toldalékoknál: ban-ben, nak-nek, ról-ről, tól-től, ság-ség, nál-nél.
Ajakműködés szerinti illeszkedés: a háromalakú toldalékoknál. Ha a magas hangrendű szó utóhangja ajakkerekítéses, akkor magas ajakkerekítéses toldalék járul hozzá. Fordítva is igaz.
Pl.: dos-des-dös, hoz-hez-höz, kot-ket-köt.
A msh-k alkalmazkodásának főbb esetei:
I. hasonulás: két egymás mellé kerülő msh. közül, az egyik oly módon változtatja meg a másikat, hogy helyette új fonéma keletkezik.
1. részleges hasonulás: a két msh közül az egyik képzése közeledik a másikéhoz.

zöngésség szerinti hasonulás: az egymás mellett álló zöngés és zöngétlen msh. közül a hátul álló zöngésség tekintetében megváltoztatja a hátulállót. Ha zöngéssé változtatja zöngésedés történik, pl.: vasgolyó, juhászbojtár, szavakban. Ha zöngétlenné változtatja akkor zöngétlenedés történik: dobtam, hívtam, hoztam.

képzés helye szerinti részleges hasonulás: az "n" hang változik meg az utána következő két ajakkal képzett msh. hatására. "M" lesz belőle. Pl.: színpad, azonban.
A részleges hasonulás írásban mindig jelöletlen!!!
2.: Teljes hasonulás: az egymás mellé kerülő msh-k közül az egyik teljesen magához hasonlóvá formálja a másikat.

írásban jelöletlen formája: ha a szó belsejében "z+s" v. "sz+s" msh-k kerülnek egymás mellé. Pl.: Egészség, igazság, község.

írásban jelölt formái
a: -val, -vel, -vá, -vé határozóragok "v"-je teljesen hasonul a tőben előtte álló msh-hoz. Pl.: Kenyérrel, karddal, széppé.
b: az ez, az mutatónévmás "z"-je msh-val kezdődő toldalék esetén teljesen hasonul. Pl.: ettől, annak, abból, ezzel, azzal.
c: az s, sz, dz, z végű igék felszólító módú és tárgyas ragozású alakjaiban a "j" teljesen hasonul. Pl.: mossa, eddze, rázza.
d: a gy, ty, ny végű névszótövekhez teljesen hasonul a birtokos személyjel "j" hangja.. Pl.: anyja, bátyja, nagyja. Ezt írásban sosem jelöljük.
e: a gy, ny, l végű igék esetében a tárgyas személyrag és a felszólító mód "j" jele teljesen hasonul. Pl.: hányja, hagyja, vallja. Ezt írásban sosem jelöljük.
f: a hisz ige felszólító alakjaiban hosszú "gy"-t ejtünk és dupla "gy"-t írunk. Pl.: higgye. II. Összeolvadás: akkor következik be ha két szomszédos msh. ellentétét úgy oldjuk fel, hogy helyettük egy új hosszú hangot ejtünk. Főbb esetei:

a t, d, n végű névszók utolsó msh-ja összeolvad a birtokos személyjel "j" hangjával. Pl.: botja, vádja, kínja. Írásban sosem jelöljük.

a d, t, végű igékben a tárgyas ragozás "j" elemével illetve a felszólító mód jelével összeolvad az utolsó mgh. Pl.: látja, adja, fonja. Írásban sosem jelöljük.

a tővégi t, gy, d msh. a toldalék "sz" hangjával "c"-vé, "s"-sel kezdődő toldalék esetén "cs"-vé alakul. Pl.: tudsz, látsz, barátság. Írásban sosem jelöljük.

a t végű igék felszólító módjában az összeolvadásban "cs"-t v. "s"-t eredményez a hangtani helyzettől függően. Pl.: tanítson, tiltsa, láss, fuss.
III. Rövidülés: akkor történik, ha egy hosszú és egy rövid msh. kerül egymás mellé, ilyenkor a hosszút röviden ejtjük. Pl.: hallgat, jobbra, szebbnél.