A XVI. század gazdag irodalmi életének legnagyobb teljesítménye Balassi Bálint költészete. Ot tekinthetjük a magyar nyelvu irodalom elso klasszikusának, világirodalmi szintu költojének: tehetségével és kituno formaérzékével múlta felül kora átlagköltoit. Ízig-vérig reneszánsz egyéniség volt. Életének mindegyik jelentosebb eseménye hozzátartozik a reneszánsz kor világához: a vitézkedés és a szerelem, a versírás, a felekezetváltoztatás vagy a házasság. Stílusának jellemzo sajátosságai a harmóniaigényébol fakadnak: fo témája a szerelem. A reneszánsz minden ismérve kimutatható költeményeiben: foleg szerelmi és katonadalaiban az eszményítés-költészete. O szólal meg verseiben eloször magyarul, s katonakölto lévén nála szerepel eloször az "Édes hazám gondolata". Legfontosabb forrásai: a reneszánsz sajátosságokat szolgáltató európai humanista szerelmi költészet, a közvetlen magyar költészeti elozmény s a kódexirodalom. Verseit ciklusokba rendezte, összefüggésrendszerré formálta. Minden a tudatos szerkesztés következménye. Balassi eredetiségével, a reneszánsz stílusjegyek alkalmazásával mindannak az összefoglalója, amit a magyar költészet a középkorig produkált.

A haza eddig hiányzott Balassi szótárából, a szülohaza csak 1589 után szépül "édes hazává", "jó Magyarországgá", most mikor hazátlanná vált és bujdosnia kellett. (A tatárok elleni hadjárat hírére Lengyelországba bujdosott.) A búcsú, az emlékezés és a visszatekintés az ihletforrása az Egy katonaének: In laudem confiniorum (A végek dicsérete) címu versnek. Balassi a XVI. századi históriás énekek epikus anyagát olvasztja lírává, s emeli fel a tudós reneszánsz költészet szintjére. A korabeli európai humanista poézisben az effajta vitézi ének ismeretlen volt, csak a mi irodalmunkban lett, lehetett lírai témává a hazáért és a kereszténységért vívott önfeláldozó harc. A vers felépítésében a mellé- és fölérendeltség, a harmónia és a szimmetria reneszánsz rendje érvényesül, uralkodó szerkesztési elve a hármas szám. Szerkezete: "hárompilléru verskompozíció":
1. versszak: A végbeli élet dicsérete. A költemény címzettjei a vitézek (nemcsak róluk, hanem hozzájuk is szól a költemény).
2-4. versszak: Elso strófa állítását igazolja, részletezi: megjeleníti a végvári élet mozzanatait.
Érzelmi érvekkel akar meggyozni e élet szépségérol.
5. versszak: A katonaéletet a kor legmagasabb eszményének rangjára emeli, a vitézek erkölcsi magatartásáról beszél.
6-8. versszak: Mozzanatos képek peregnek a katonaéletbol, vitézi élet árnyoldalai kerülnek elotérbe. Önfeláldozó sors képe jelenik meg, mely dicséretessé teszi a végbeliek példáját.
9. versszak: Nagy ereju érzelmi kitörés, a költo áldása és búcsúja. Balassi egyik legáltalánosabbnak tekintheto kompozíciótípusa a hárompilléru versszerkezet, amelyben az elso, a középso és az utolsó versszaknak van kiemelkedo jelentosége. Elso: intonálás, felvillantja a gondolati tartalmat. Középso: eszmei súlypont, magába suríti a gondolati tartalmat. Utolsó: összegzés, lezárás, visszautal a lényegre. A középso szakaszok érvelések, a gondolati tartalmat konkretizálják.