Assisi Szent Ferenc a középkorban, 1181 és 1226 között élt. A 13. század elején szerzetesrendet alapított, a koldusrendet. Szent Ferenc vallásosságát az öröm és a szabadság jellemezte, mint ahogy a Naphimnusz címu alkotása is elmondja. A mu eredetileg zsoltár volt, de Szent Ferenc átírta himnusszá.
Az elso rész ajánlás: "fenséges atyánk, hozzád száll a dicséret". A keresztény költo Istenhez írta a himnuszt. A második versszak a költo Istenbe vetett hitét tükrözi, Istent magasztalja. Itt derül ki, hogy bár a címe alapján a vers nem a Naphoz, hanem a Mindenhatóhoz íródott. Így emlékeztetet rá, hogy az egész világ Istenért létezik.
A második rész Isten tevékenységének jelenoségét emeli ki. A Naphoz hasonlítja, de nem teljes hasonlatta, hiszen a Nap is csak egy Isten számtalan alkotásai közül. A középkorban az emberek tudatlanságuk miatt Istent leginkább a Naphoz tudták hasonlítani, aki mindig figyel rájuk, táplálja oket.
A harmadik rész az urat dicsérteti ("Uram, dicsérjen téged ...") teremtményeivel amiket a vallás szempontjából nézve jogosan megszemélyesítve testvérinek nevez, Így egy nagyon bensoséges hangulatot teremt. Ez az egész rész egy nagy fokozás, melyet a költo a minket költo a minket körülvevo természetes világ gyönyöruségeire épít, amit néha ellentétekkel tarkít. Ebben a részben a költo (ismét) kifejti véleményét Isten jelentoségérol. Elmondja, hogy nem adhatunk eléggé hálát Istennek azért a sok jóért, amit az embereknek adott. Bár az író az irodalom középkorában élt, nagy hatással volt rá az antik (római) irodalom. A csillagok, a Hold, a szél, a víz, a tuz, a fold a római és a görög filozófia alapjait képezték. Szent Ferenc valószínuleg olvasott errol szóló könyveket, és a megragadtak a gondolatok eme alapelemei. Valószínuleg így kerülhettek a versbe ezek az elemek. A negyedik rész teljesen párhuzamban van az Újtestamentummal: a Miatyánkot magyarázza. Kifejti, hogy csak azok nyerhetik el a boldog menyei életet ("fényes koronád"), akik belenyugszanak sorsukba, megbocsátanak ellenségeinek.
Az ötödik rész az elozo részt magyarázza, de közben visszatér a dicséretekhez. A testi halál által (melynek itt pozitív szerepe van) szemlélteti a középkori haladók életfelfogását, a földi élet átmenetiségét az örök léttel a feltámadással szemben. Megjelöli a helyes utat: aki elfogadja Istent (és persze törvényeit is) nem lesz második, lelki halála.
A hatodik, egyben befejezo rész egy költoi felkiáltásban leírt utasítást fogalmaz meg, amely összegi a mu tartalmát.
Ez a gyönyöru költemény szerintem egy megtéríto mu, mely azt a célt szolgálja, hogy az emberek minél közelebbi, mélyebb kapcsolatba kerüljenek Istennel.