Az irodalmi közvélemény Petofi mellett az egyik legnagyobb magyar költonek tartja Arany Jánost. "Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tole vezet, a magyar szellemi életnek o a sugárzási központja" - írta róla Szerb Antal. Tehát összefoglalója mindannak, amit a magyar irodalom az o koráig produkált. Németh G. Béla szerint a "magyar vers és nyelv legnagyobb mestere", aki a magyarságot és a muveltséget elválaszthatatlannak tartotta. Mint tudjuk, a Toldi elolvasásakor Petofi a legnagyobb elismerés hangján köszöntötte az akkor még ismeretlen nagyszalontai jegyzot. Petofinek arra a kérdésére: "Ki és mi vagy? hogy így tuzokádó gyanánt | Tenger mélységébol egyszerre bukkansz ki" öntudatosan felelte válasz-episztolájában: "S mi vagyok én, kérded. Egy népi sarjadék, | Ki törzsömnek élek, érette, általa; | Sorsa az én sorsom, s ha dalra olvadék, | Otthon leli magát ajakimon dala.".

Arany közönség- és feladathiánytól válságkorszakba került az 1840-es évek vége felé. Nem nyugodt ebbe bele, kiutat akart keresni: kezdetben Byron modorában romantikus, epikus muveket alkotott, melyekben világutálatát fejezi ki (Bolond Istók 1850). Késobb népies jellegu idilleket vagy tanító költeményeket alkotott (Családi kör, Fülemüle, A bajusz).

Végleges megoldást jelentett a balladák írása. A muballada Európában a romantika korában lett népszeru, mikor megnott az érdeklodés a népi költészet iránt. A ballada ugyanis eredetileg osi népköltészeti mufaj. A romantikus ballada epikus mufaj, de három munem határán helyezkedik el. Greguss Ágost meghatározása szerint: "a ballada tragédia dalban elbeszélve". Cselekménye surített, a történet elbeszélésmódja szaggatott, bizonyos részeit a balladai homály borítja. Drámai jellegét a párbeszédes forma és rendszerint a tragikus téma adja, lírai jellegét a dalforma és az érzelmekrol szóló tartalom szolgáltatja, s az elbeszélés kölcsönzi az epikai jelleget. De az események nagy része drámai párbeszédekbol vagy lírai monológokból áll össze. A magyar muballadát Arany János emelte világirodalmi szintre. A skót, a kelta és a székely balladákat tekintette mintának. Ez a mufaj végleges megoldást jelentett neki válságkorszaka után, hiszen remekül el tudott rejtozködni szereploi mögött.

1853-tól kezdte írni oket Nagykorösön. Erre az idore kibontakozott a passzív ellenállás a császári hatalommal szemben. Az ellenállást irányító csoport magához vonta s nézeteiket az ellenállást illetoen részben magáévá tette. Ennek szolgálatában alkotta sorra balladáit. Rendszerint a történelem nehéz korszakaiból merítette témáját, s ezzel is a nemzet ügyét kívánta szolgálni: a nemzeti öntudatot, a jövobe vetett hitet szerette volna ébren tartani és fokozni, a nemzeti egységet erosíteni. Történelmi balladái ugyanis nagyrészt allegorikus jelentésuek.

Balladáit különbözo szempontok szerint lehet csoportosítani:
1, Keletkezési hely szerint: - Nagykorösi balladák (1850-es évek)
- öregkori, pesti balladák (1870-es évek)
2, Szerkezete szerint: - lineáris (Ágnes asszony)
- párhuzamos (Szondi két apródja)
3, Témája szerint:
- Történelmi balladák, tárgyukat foleg a XIV.-XV. századból, az Anjouk, a Hunyadiak korából s a török korból merítette (Mátyás anyja, Szondi két apródja)
- Népéleti (Ágnes asszony, Szoke Panni, Tengeri - hántás)
- Lélektani: lélekállapot - változásokat tükröz, gyakran tragikus végkicsengésuek (Tetemre hívás, Ágnes asszony)

Arany balladái az emberi lélek mélységeit járják be. Balladáinak szerkezete újszeru: találkozunk párhuzamos szerkesztéssel, idosíkok váltogatásával, filmszeru vágással, a képzettársítások összekapcsolásával.

Arany lélektani balladáiban nagy gondot fordít a lélektani hitelességre, a bun és bunhodés problémáját állítja középpontba. Ilyen lélektani ballada az Ágens asszony (1853). Megírásának közvetlen élménye az volt, hogy Arany gyakran látott egy szótlan parasztasszonyt, aki estig mosott a patakban. Kulcsmotívuma a már említett bun és bunhodés, mely az elso négy strófában - a balladai homálynak megfeleloen - még csak sejtheto (véres lepedo, hajdú megjelenése enged erre következtetni). A mu elején és végén helyet foglaló patak-jelenet mintegy keretbe foglalja. Ebbol következoen nemcsak lineárisnak, hanem körkörös szerkezetunek is tekintheto. A mu három szerkezeti egységre osztható a helyszínek szerint: 1-4. szakasz: patak partja; 5-19. szakasz: börtön, tárgyalóterem; 20-26. szakasz: patak partja. A ballada az asszony megorülésérol szól. Barta János szerint Ágnes elmezavara megrázkódtatásszeruen következik be a vér láttára. Már az 1. szerkezeti egységben lélektani ábrázolás figyelheto meg. Ágnes félre akarja vezetni a falubelieket férjét illetoen. Az asszony bune itt még csak sejtheto. A refrén: "Oh, irgalom atyja ne hagyj el" többrétegu: mondhatja Ágnes belso zurzavarában, mondhatja a költo csodálkozva a bun fölött, s majd a 2. szerkezeti egységben mondhatják a bírák, szintén csodálkozásukban.

A következo szerkezeti egységben a színhely a börtön és a bíróság helyisége, az események azonban a lélekben peregnek. Arany finoman festi meg a megorülés folyamatát, a kezdeti kényszerképzetektol a teljes tébolyig. A részletezo elbeszélést hosszabb párbeszédek szakítják meg. Ágnes asszony bune - szeretojével együtt megölte férjét - csak ezekben a dialógusokban világosodik meg. Az asszonyt a bírák is szánalommal nézik. Ágnes a vádat fel sem fogja, csak annyi jut el a tudatáig, hogy nem mehet haza, nem moshatja ki a vérfoltot a lepedobol. Balladai homály fedi a bírák viselkedésének okát, hiszen nem tudni miért engedték haza, s miért ejtették el az életfogytiglani börtönbüntetést. Arany is mély részvétet érez iránta, de bune alól feloldozni mégsem tudja: "eredj haza szegény asszony! | Mosd fehérre mocskos lepled".

A 3. szerkezeti egység visszatér a vers indításához, a patak-parti jelenthez. Ez a pár strófa hosszú évek történetét suríti magába. Az ido megmásíthatatlan múlását néhány motívum jelzi: a ronggyá foszlott lepedo, a szöghaj, a finom arcon szanaszét megjeleno ráncok. Az itt felhangzó refrén a már megtébolyult asszony gépies, üres motyogása. A lélektani folyamat mellett a másik értelmezési lehetoség az erkölcsi: a földi bírák Ágnest hazaengedik, mert létezik-e az orületnél nagy büntetés; A harmadik értelmezési lehetoség szerint Ágnes a bunbe esett ember jelképe. Isten megmenti azzal, hogy orületet bocsát rá, mert ezáltal még életében lehetosége nyílik a vezeklésre, elkerülve az örök kárhozatot. A mitikus olvasat még ennél is tragikusabb: a mu az örök, értelmetlen, hiábavaló munkát jeleníti meg. Ágnes szánandó és félelmetes alakja sikálja "régi rongyát", mintha évezredek óta mosná a véresnek látott lepedot.