A komikum fajtái Moliere a Fösvény címu komédiájában

Moliere eredeti neve Jean Babptiste Poquelin. Apja révén - aki kárpitos volt a királyi udvarban - jó taníttatásban részesült. Egy vándorszínész csoport ismertette meg vele a muvészet, a színjátszás örömét. Moliere ennek a csoportank írt számos muvet, a Fösvény címut is. Az íro prózában írta ezt az alkotását, amiért sokan lenézték. Komédiáihoz három forrást használt fel: az ókori komédiákat, az olasz 'comedia del arte' rögtönzott, és a francia 'farce' (vásári komédia) muveit.

Moliere a komikum mindkét változatát beillesztette muveibe, de alkotói korszakanak megfeleloen egyik vagy másik nagyobb súllyal szerepel. A Fösvény címú muvében a jellemkomikum ábrázolása van elotérben, de helyzetkomikumokat is találunk.

Az elso felvonás harmadik jelenetében Fecske okos közbeszólásai, a zsugori apa szavainak kiforgatása, annak félelme a kirablástól teszi nevetségessé, humorossá a jelenetet. ("Életemben nem láttam ilyen gonosz csontot", "Nincs álmom ettol a kötnivaló inastól")

A veszekedésig fajuló gunyoros humor is megmutatkozik a negyedik jelenetben: Eliz összeveszik apjával azon, hogy kihez menjen férjhez. ("- (bókol) Engedelmeddel atyám, nem óhajtok férjhez menni. - (gúnyosan visszabókol) Endegelmeddel kislányom, angyalkám én meg azt akarom, hogy férjhez menj."

... - "Inkább megölöm magam, de ilyen férj nem kell.
- Nem ölöd meg magad, s o lesz a férjed")

A zsugori telhetetlenség bemutatására tragikomikus elemeket használ fel az író. Például amikor Cleante megkapja hitelezoje levelet. Iniasával egyutt a közönség is visszahoköl a mérhetetlen kötelezettségek felsorolásakor. Szintén ezt mtuaja be az a jelenet, melyben Harpagon észreveszi, hogy ellopták a pénzét, és megorülve saját magát kergeti a kertben.

A negyedik jelenetben Fecske és Fruzsina beszélgetésébol ismerhetjuk meg Harpagont. Ebben a tragikomikus leírásban a szolgálók szókimondása révén tudjunk nevetve megismerni a fukarság emberemészto értéket. Jakab jóhiszemuen sorolja fel gazdájanak a róla keringo pletykákat (túlzásokkal telített jellemrajzot adva), miközben a közönség majd megszakad a nevetéstol.

A szavak, vélemények átalakításából, a halkan kimondott gondolatok megmásításából is adódnak furcsa helyzetek. Ezek néha jótékony célúak (Pl.: Jakab kibékíti Harpagont és Cleantet), de inkább rossz célra használják a szereplok (Pl.: Mariannt bemutatja Fruzsina). A szó puszta eréjenek pedig az apa gyuruje látja kárát.

Az egyik legnevetségesebb rész, amikor Fruzsina egy kis pénzt remélve hamisan dícséri Harpagont. Fantasztikus ügyességgel hiteti el urával, hogy milyen fiatalos, eros stb., és közben beszámol leendo felesége erélyeirol, amelyek persze (szintén) nem igazak: "Minnél vénebb, oneki annál elragadóbb.", azert szakított az esküvo napján a volegénnyel, mert "csak" 56 éves volt és nem kellett neki szemüveg az íráshoz, "csak aggastyán iránt érez hajlandóságot" és efejta badarságok.

A helyzetkomikum leginkább a félreértésekbol és egyes szereplok homályos céljaiból adódnak. Ilyen például az a jelenet, melyben Valér azt hiszi, hogy Elizzel való kapcsolata miatt zavarják, pedig vallatói a pénzesládáról és annak eltunésérol akarnak hallani. Vagy pedig, amikor Cleante nem tudta, hogy apja neki szánta Mariannt, azért mondott róla minden rosszat, mert azt hitte, hogy apja akarja feleségül venni.

Moliere a komikum két fajtájának lehetséges alosztályait kimerítve tette érdekessé ezt a muvet. Egy olyan történetet alkotott, amely az idoszakadék ellenére még napjainkban is humorosnak is mondható.