A homéroszi eposzvilág a trójai mondakort dolgozta fel, mely rendkívül szerteágazó, sok részmondából áll össze. A mu leírásakor az írónak nem az volt a lényeges, hogy hogyan írja le az eseményeket. Mindkét mu hexameterben van írva, valószínuleg azért, hogy sokkal könnyebben lehessen eloadni énekes alkotásként. Fontos, hogy tér és idoábrázolásuk nem megegyezo. Innen van az az elképzelés, miszerint a két eposzt nem ugyanaz a személy - Homérosz - írta, bár a közhiedelem úgy tartja, hogy az Íliász és az Odüsszeia is az o alkotása. Az irodalomtudomány mai felfogása szerint a két eposz keletkezese között egy emberöltonyi ido van (kb. 50 év). Valószínu, hogy az Odüsszeia írója ismerte az Íliászt, és - akar Homérosz volt az író, akar nem - mindenkeppen túl akarta szárnyalni.

A két eposznak nagyon sok azonossága és különbsége van:
Mindeket alkotás mufaja eposz, és a trójai mondakört dolgozzák fel: A bilincseitol szabadult Prométeusz Thetis istennonek azt a jóslatot adta, hogy akárkinek a felesége lesz, a fia dicsobb lesz az apjánál. Zeusz ebben az idoben készült elvenni Thetist, de a jóslat ismeretében egy földi halandóhoz adta noül. A lakodalomra mindenkit meghívtak, csak Erist, a viszály istennojét nem. Ezért egy aranyalmát dobott az ünneplok közé "A legszebbnek!" felirattal. Az almáért Palasz Athéné, Héra és Aphrodité versengett. Pariszt, a trójai királyfit kérték fel vitájuk eldöntésére. O Aphroditének adta az almát, mert o a világ legszebb asszonyát ígérte neki. A hölgy, Szép Heléna azonban Menelaosz felesége volt. Parisz megszöktette Spártából és Trójába vitte. A görögök nemzetük sérelmének tartották az asszonyrablást, ezért egyesített sereggel vonultak ostromolni Tróját. Az Íliász a háború kilencedik évében csatlakozik a történethez, az Odüsszeia pedig ott kezdodik, ahol az Íliász befejezodik.

Az eposzokra szintén jellemzoek a hatalmas méretek: monumentális alkotások. Az akkori idoben újszerunek számító verselési formán, hexameterben íródtak. Az eposzokban megjelennek a Homérosz után általánossá vált eposzi kellékek. Ezek alapján mindegyik eposz invokációval, segélykéréssel kezdodik, amely valamelyik múzsához szól ("Férfiakról szólj nékem, Múzsa"). Ezután a propozíció, a témamegjelölés következik - Akhileusz vészes haragja. A történetek nem a mindenség kezdetétol kezdodnek, hanem a dolgok közepébe vágnak (in medias res). A cselekmény megindítása után seregszemle (enumeráció) következik, amely bemutatja a hosöket, családjukat és persze a szembenálló csapatokat. Az eposzokban találhatunk még csodás elemeket, melyek az isteni beavatkozások következményei. Hatalmas terjedelmu hasonlatokat tartalmaznak (Pl.: Andromakhé búcsúzása Hektortól), amelyeknek tulajdonképpen semmi közük nincs a végkifejletre, de így cselekvése alapján többet tudhatunk meg a szereplorol. Megjelenik az ókori Görögország emberközpontú világa, megmutatja az akkori férfi, noi emberideálokat, azok külso és belso tulajdonságait. Megtalálhatjuk - az Íliászban Akhileusz pajzsa készítése közben, az Odüsszeiában az egész muvön keresztül a korabeli élet enciklopédiáját. Kisebb-nagyobb mértékben szerepet kapnak bennük az istenek is. A két eposzban még közös, hogy hosei vérengzései ellenére megbékéléssel zárulnak (tessario).

Mint az elején említettem, különböznek az ábrázolási módok. Az Íliászban az események kronologikusak, idorendi sorrendben vannak, és Trója körül játszódnak, viszont az Odüsszeiában párhuzamosan futnak a történet szálai a Földközi-tengeren és partvidékén. Ezt az eposzok keletkezésének kb. 50 évnyi eltolódása okozza.

Mindkét muben fontos szerepet játszanak a fohosök, az emberideálok. Más korszak természetesen más embert állit fel követendo példának. Az Íliász fohose, Akhileusz isteni származású, hatalmas ereju, nagy bátorságú ember. Jellemzo, hogy a békés, hosszú de névtelen élet helyett a hosi halállal megszerezendo dicso hírnevet választja. A másik kiemelkedo alak Hektor. O is vitáz, nagy ereju férfi, és o is nagyobbra tarja a hírnevet, mint az életét, családját. Ezeket az embereket a dicsoség és a harcolni vágyás hajtja. Kegyetlen, vad dühükben belefeledkeznek mindenbe. Ezzel szemben az Odüsszeiában Odüsszeuszt a kíváncsiság, a mindent tudni akarás hajtja. Katonai vitézsége mellett kituno mesterember (pl.: tutajt ácsol), az ész embere.
A noideálok nagyjából megegyeznek. Mindkét muben több no által megtestesítet ideál létezik. Az Íliászban Andromakhé (Hektór felesége) és Briszéisz (Akhileusz rabszolganoje), az Odüsszeiában Kalüpszo és Penelopé. Ok együtt valósítják meg az ókori nok ideálját (férfi szemszögbol): szépek, huségesek, alázatosak, családszeretoek.

Az istenek szerepe az Íliászban rendkívül nagy. Ok döntenek el mindent, az ember kezükben csak játékszer, tolük függ sorsa (Pl.: A két sereg harcát megelozoen egy párviadalban Menelaosz majdnem legyozi Pariszt, de Aphrodité megmenti a trójai királyfit). Az Odüsszeiában azonban csak korlátozott szerepük van, az ember már saját maga irányítja a sorsát.

Mindkét muben szerepet kap a hétköznapi élet. Az Íliászból kiderül, hogy a görög nemességet egyáltalán nem érdekli a jövo, a múltjukból élnek, csatákat beszélnek el, az elfogott katonákból lett rabszolgák szolgálják ki oket, miközben azon vitatkoznak, hogy kinek az ose volt nagyobb hos. Itt is fontos szerepet kap a hitvilág, ami a vallás uralkodó szerepére utal.

A mesterségek közül az író a kovácsmesterséget emeli ki a könyv, de ezt is isteni foglalkozásként. A hétköznapi munkákat Akhileusz pajzsáról ismerhetjük meg (Pl.: paraszti munkák, pásztorkodás). Az Odüsszeia jobban koncentrál a hétköznapi életre. Az emberek már nem csak nyers testi erejüket használják, hanem az eszüket is. Elore megterveznek dolgokat, gondolkodásmódjuk fejlettebb, mint az Íliászban.

Az Íliász egy fenséges-tragikus eposz. Legnagyobb részben csata és harcjeleneteket beszél el. Ezért mondhatjuk, hogy az Íliász földhözragadt mu. Mivel a harcokban valamelyik félnek meg kell halnia, tragikus lesz az esemény (Pl.: Hektór halála), fenséges pedig, ha egy embertol emberfeletti teljesítményt láthatunk (Pl.: Akhileusz gyilkos tombolása). Az Odüsszeiára jobban illik az "utazó-kaladregény" jelzo. A hos szinte minden pillanatát a tengeren tölti, s a veszélyes utazás többnyire ismeretlen célját csupán a szeszélyes szél Választja meg. Mindkét eposz megbékéléssel végzodik. Az Íliászban Akhileusz (személyes okokból) édesapjára gondol a fia holttestéért könyörgo Priamosz láttán, érzelmei miatt hagy föl a további bosszúval. Az Odüsszeiában Odüsszeusz pedig vak dühe helyett józan eszére hallgat, emberségi okok tartják vissza. Igaz, hogy o nagyobb vérengzést rendezett a kérok között, mint Akhileusz a trójaiaknál, de Hektor vétke eltörpül Antinoosz és társai vétke mellett.

Az Íliász és az Odüsszeia kétségkívül az ókori görög irodalom két legfényesebben tündöklo gyöngyszeme. Segítségükkel könnyebben megérthetjük a múlt nagy alakjait, tetteik és cselekedeteik miértjét. A két mu közötti sok hasonlóság és ellentét az ókor lassú változását mutatják be nekünk, melyekbol megérthetünk bizonyos örök értéku igazságokat, amelyeket nem tud megváltoztatni sem isten, sem ember.