Történelmi, politikai háttér: A Perzsa Birodalom az ie. VI. században leigázta Elo-Ázsiát és megindult Hellász ellen. Az idegen hódítók megállításának feladatát Athén és Spárta vállalta magára. Ie. 490-ben Miltiádész vezetésével gyozelmet arattak Dareiosz perzsa uralkodó seregei felett, de tíz év múlva az új király, Xerxész újabb hadjáratot indított. Thermopülainál Leónidász parancsnoksága mellett a spártai vitézek maroknyi csapata életét áldozta a hazáért. (ie. 480). Athén is elesett. Majd ugyanebben az évben Szalamisz szigeténél szétverték a perzsák hajóhadát. Athén Periklész idején érte el fejlodésének csúcspontját: a Földközi-tenger leghatalmasabb és leggazdagabb államává tette. Kibontakozott a demokrácia, Athén újjáépült és a szellemi élet központja lett.

A mufaj kialakulása: Míg az Archaikus-korban a homéroszi eposzok, a klasszikus-korban a líra, addig az ie. V. században a dráma lett a görög irodalom vezeto muneme. A dráma kialakulása vallásos szertartásokhoz, elsosorban Dionüszosz ünnepeihez kapcsolódik. A szolomuvelés, a bor és a mámor istenének egy évben több ünnepe is volt. A városokban - január végén - ötven ifjúból álló kórus az isten oltára elott kardalokat, dithüramboszokat adott elo, s ezekben Dionüszosz mitikus sorsát, tetteit, szenvedéseit, halálát és újjászületését énekelték meg. Az elso lépés a "dráma" felé valószínuleg az volt, hogy a Dionüszoszt megszemélyesíto karvezeto kivált a kórusból, az isten oltárához lépve egy-egy részletet elmondott életébol, s erre a kar hódoló énekkel válaszolt. Késobb a dráma tárgya is változott: Dionüszosz helyét a trójai, a mükénei és a thébai mondakör hosei foglalták el.
A 90 esztendot megélt Szophoklész munkásságában érte el a görög tragédiaköltészet a tetopontját. O léptetett fel eloször három színészt, o vezette be a díszletezést, s a kórus tagjainak számát 12-rol 15-re emelte. Több mint 120 darabot írt, hét tragédiája közül 3-3 a trójai és a thébai mondakörbol meríti témáját, egy pedig Héraklészról szól. Antigoné címu tragédiája a thébai mondakörhöz tartozik. A korabeli nézo ismerte a mítoszt, a mai olvasónak viszont, hogy megértse a tragédiát, az elozményekre való célzásokat, mindenekelott a Labdakidák végzet sújtotta családjának szomorú történetével kell megismerkednie.

A thébai mondakör: Laiosz, Labdakosz fia, Thébai királya feleségével, Iokasztéval hosszú ideig önmegtartóztató módon élt, mert az a borzalmas jóslat nehezedett a királyi párra, hogy Laiosz születendo fia meg fogja ölni apját és anyját veszi el feleségül. Egyszer (bormámorban) mégis gyereket nemzett, fia bokáját átszúrta (Oidipusz - dagadt lábú) és kitette a Kithairón hegyére. De a megbízott szolga megsajnálta és elvitte Korinthoszba, Polübosz királyhoz, aki saját fiaként felnevelte. Fiatalkorában egy lakomán valaki "cserélt gyermeknek), fattyúnak nevezte. Elment Delphoiba és ua.-t a jóslatot kapta, mint apja. Ezért nem tért vissza Korinthoszba, mert Polüboszt és feleségét hitte szüleinek. Thébai felé idegenekkel veszekedésbe keveredett és megölte igazi apját. Thébait ekkor a Szphinx tartotta rettegésben - találós kérdés (4,2,3 láb) - Oidipusz megoldja - Szphinx öngyilkos - Oidipusz elnyeri az özvegy (anyjának) kezét - teljesül a jóslat. Négy gyereke született (Polüneikész, Eteoklész - fiúk, Antigoné, Iszméné - lányok). Dögvész tör ki, a jóslat szerint addig tart, míg Laiosz gyilkosa nem bunhodik - nyomozás - Oidipusz rájön mindenre - megvakítja magát, Iokaszté öngyilkos lesz - Oidipusz Kolónoszban éli le maradék életét. Fiúk felváltva uralkodnak - Eteoklész számuzi testvérét - veszekedés - Polüneikész argoszi sereggel tér vissza - a két testvér megöli egymást (thébai gyozelem). A trón Iokaszté testvérére Kreónra száll.

Az antik dráma jellegzetes vonásai: Az események színhelye egyetlen tér, amit látni lehet. Az egyre feszültebbé váló konfliktus szenvedélyes viták, szócsaták formájában valósul meg. A valóságos tettek, a tettleges összeütközések máshol, a színpadon kívül zajlanak le. Ezekrol az or, illetve a hírnökök elbeszéléseibol értesülünk. A tragédia idotartama csupán néhány óra. A kórus (kar), mely énekel (kardal), esetleg tánccal kísérte és magyarázta a cselekményt, elválaszthatatlan a görög drámától. Fontos szerepe volt a kórusban a tragédiák (drámai muvek) szerkezeti tagolásában: a mai jelenetnek, felvonásoknak megfelelo részeket választotta el egymástól. Az Antigonéban az egyes kardalok nemcsak elválasztják, hanem össze is kapcsolják az egymás után következo párbeszédes jeleneteket (pld. 1. jelenet - ujjongás a gyozelem miatt, új király megjelenése). Észreveheto különbség van a dialógusok és a kardalok verselése, nyelve stílusa között. A dialógusok hatos jambikus sorokból állnak, s a harmadik lábban (a görög eredetiben) legtöbbször sormetszet található.

Az Antigoné szerkezete: Szophoklész nagy muvésze a tragédia szerkezeti felépítésének: már az elején érezteti az összeütközés bekövetkeztét. Muvészi tudatossága foleg a jellemek megalkotásában tunik ki. Szerkezet:
Prologosz: 1-99. sor; expozíció; Antigoné, Iszméné
Parodosz: 100-161. sor; a kórus diadalmi éneke, a gyozelem üdvözlése
1. epeiszodion: 162-331. sor; bonyodalom kezdete; Kreón, az or
1. sztaszimon: 332-375. sor; "Sok van mi csodálatos..."- a kórus az ember titokzatos-félelmes-csodálatos hatalmáról énekel
2. epeiszodion: 376-581. sor; a drámai harc fokozódása; Kreón, az or, Antigoné, Iszméné
2. sztaszimon: 582-625. sor; az emberi sors törékenysége, bizonytalansága a karének témája
3. epeiszodion: 626-780. sor; késlelteto mozzanat; Kreón, Haimón
3. sztaszimon: 781-800. sor; a szerelem mindent legyozo hatalmáról szól az ének
4. epeiszodion: 801-943. sor; a drámai feszültség fokozódása, ennek az epeiszodionnak nagy részét a kommosz teszi ki: a kar és Antigoné közös panaszdala
4. sztaszimon: 944-987. sor: a kar Antigoné sorsától meghatva más hosök és hosnok hasonló szenvedéseirol emlékezik meg.
5. epeiszodion: 988-1114. sor; drámai feszültség tetopontja (krízis); Kreón, Teiresziász, karvezeto
5. sztaszimon: 1115-1154. sor; a kórus bizakodva Thébai védoistenéhez, Bakhoszhoz (Dionüszosz) fordul segítségért
Exodosz: 1155-1347. sor; végkifejlet, katasztrófa; elso-, második hírnök, karvezeto, Eurüdiké, Kreón (Kommosz 1261-1347. sor - Kreón és a karvezeto panaszdala)
Exodikon: 1348-1353. sor; "Bölcs belátás többet ér..."

A drámai harc és a jellemek: Szophoklész Antigonéja az európai dráma egy sajátos típusát képviseli. Ez a tragédia egyetlen konfliktus köré épül: két, egymás ellen feszülo akarat összeütközését ábrázolja. A foszereplo rendszerint olyan erkölcsi elveket képvisel, amelyeknek igazságát az adott korban mindenki elismeri. Drámai szituáció, drámai harc. A foszereplo, sorsától függetlenül, általában eléri, amit akar: az ellenfél által létrehozott szituáció megszunik, s ezután helyreáll az erkölcsi világrend. A drámai cselekmény arra kényszeríti a nézot, hogy válasszon a színpadon felkínált magatartásformák közül. Az író szinte sugalmazza a helyes döntést a jellemek milyensége által, de állásfoglalása nem mindig egyértelmu és nem menti fel a nézot a döntés felelossége alól.

Antigoné és Iszméné: a prologoszban találkozunk velük. Drámai szituáció megjelenése. Isteni (halottat el kell temetni) és emberi törvény (Polüneikész hazaáruló, nem szabad eltemetni) szembenállása. Antigoné és Iszméné döntésének különbözosége. A mu során feltuno or is elismeri az isteni törvényt, de még Iszménénél is jobban félti az életét. Antigoné habozás nélkül dönt, s öntudatosan megy "szép halála" felé. De van benne valami emberen túli ero, emberfeletti szenvedély is, mely megborzongatja a nézot.
Kreón jellemzése, szembeállítása Antigonéval, "Sok van mi csodálatos", Haimón jellemzése (párhuzam Antigonéval, Kreónnal), Teiresziász és Kreón, Végkifejlet (már késo), Antigoné tragikuma, Kreón bukása.