Pályájának korai szakaszában versei két csoportra oszlanak: szerelmes versekre és hazafias ódákra. Kazinczy az ódaköltő posztját jelölte ki számára. A nemzeti lét és nemlét kérdése, a régi dicsőség és a törpe jelen önkínzó szembeállítása, a nemzet pusztulásának víziója a "nagyszerű" halál réme egész reformkori költészetünknek visszatérő témája.

A magyarokhoz (I.) a leghosszabb ideig csiszolgatott mű, első változata 1796 körül keletkezett, a végleges 1810-ben készült el. A magyarokhoz izgatott, zaklatott menetű, nagy ellentéteket egymásnak feszítő alkotás. Áthatja a nemzet jövőjéért érzett önostorozó aggodalom, a szorongó fájdalom. A költemény pátoszát a reménytelenség hevíti. Az óda kulcsszava az erkölcs. Egyre táguló méretekben villantja össze a kétféle időt, a múltat és a jelent, mivel ez a verstípus időszembesítő verstípus, a múlt és a jelen szembeállítása. Hanyatlásnak mutatja. Berzsenyi alapítja meg ezt a fajta stílust (Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi). Megszólításban megjelenik a vers szerkesztő elvét alkotó éles szembeállítás, mely egyúttal erkölcsi ítélet is "Romlásnak indult - hajdan erős". A 2. versszak a múlt kemény helytállását idézi. Ezt rombolja le a veszni tért erkölcs (3.vsz.). Három versszakon át (4-6.) ismét a múlt bizonyító tényei sorakoznak. A következőkben már négy versszakra tágul a fájdalmas önostorozás, a jelen bűneinek itt olvashatjuk a legbővebb felsorolását (7-10). A 10. versszakban az öltözetnek politikai jelentése van: jozefinizmus, nemzeti ellenállás: bajusz, szakáll, mente, német zsakett. 9. vsz. metaforikus szint: várakat széthordják, építkezés, henyélők. 7-8. vsz.: allegória. 13-14. vsz.: zárlata a költeménynek. A magyarság romlásának oka: általános törvényszerűség. Párhuzam a nagy népekkel. Általánosító. Klasszicizmus feloldja a feszültséget: vigasztalás. Romantikus indítatás jelen-múlt. Tört. oda: zárlat elégikus: elégiko oda.
Ami a verset oly feledhetetlenné teszi, az elsősorban nyelvének romantikája, zengő akusztikája.

2. A társadalom válságának lírai képe (Osztályrészem, Közelítő tél)
Sömjént és Niklát nézve: mindkettő poros-sáros, a civilizációtól elzárt, a szellem világától távol eső falucska, vadon tájék volt, még a felesége is műveletlen volt, így hát elmélkedéseiben egyedül maradt. Berzsenyinek mindenekelőtt a megelégedésre, a megelégedettség illúziójára volt legnagyobb szüksége, vágyainak, ábrándjainak, törekvéseinek kölcsönkorlátozására, kényszerű adottságainak, megváltoztathatatlan körülményeinek filozofikus tudomásulvételére. A kiszolgáltatottság, a tehetetlenség tragikus érzését szerette volna kárpótolni a "megelégedéssel": elfogadni az elfogadhatatlant, belenyugodni a neki rendelt sorsba.

Az Osztályrészem című elégikus ódájában a megelégedéssel viaskodik (1799 körül) - osztályrészem, ami nekem jutott. Az emberi életutat egy veszélyes tengeri hajózással azonosítja, középúton. Az élet viharain szerencsésen túljutott "heves ifjú" élete fordulópontjához érkezett: felnőtté vált. A biztonság jóleső érzése mögött ott rejlik az ifjúságtól való búcsúzás fájdalma, ráeszmélés az idő visszafordíthatatlanságára. A "boldog megelégedés" illúziójába ringatja magát. Mindez szembesítésben történik: pozitív és negatív értékek összehasonlításában. Pozitív értékek az antik városok, dolgok (Tarentum, Larissza). Belső hang azt mondja, hogy kérjen még. Az elégedetlenség a 3-4. versszakban fogalmazódik meg, úgy látszik, lejjebb adná. (Antik világgal szemben ez csak egy porfészek). 6. szakasz: egyre kevesebbel beérné ("csak te légy velem"). Értéktudatból értékhiány lesz; reális értékből költészet. Levonom vitorlám - feladás jele. Lekötöm hajómat - önkorlátozás. Az elzárt hely börtön is, nemcsak biztonság. A tündérek jelen esetben veszélyesek (ebben a korban a tündérek még rosszat jelentettek: feltűnnek, eltűnnek). Negatív mozzanatok is vannak a műben: az élet értelmének feladása, veszélyes lehetőség, lankadás.