1569-ben csapás érte, apját király elleni összeesküvéssel vádolják, ezért Lengyelországba menekültek. Itt lefordította egy német protestáns szerző vallásos elmélkedését, melyet 1572-ben kiadnak Krakkóban. A visszatérő család Bálintot Bekes Gáspár seregébe küldte, azonban a sereg vereséget szenvedett Báthori István erdélyi fejedelemmel szemben. Balassi fogságba esett, de Báthori barátként kezelte. Balassi itt, Erdélyben, ismerte meg az olasz reneszánsz kultúrát. Egy év múlva Báthori Lengyelországba ment, ahol királlyá választották. Balassi is vele ment, de apját otthon a király zaklatni kezdte, amiért fia az ellenséghez pártolt. Balassi ezt hallva hazatér, de ekkorra már meghalt az apja. Nagybátyja kiforgatta vagyonából. Két öröme volt: 1578-ban Ungnád Kristófné Losonczy Anna iránt érzett szerelme, 1579-ben a végvári vitézség Egerben. 1584-ben érdekházasságot kötött unokatestvérével Dobó Krisztinával. Házasságát védelmezve és a bécsi udvartól segítséget remélve protestánsról katolikus hitre tért. Házasságát mégis érvénytelenítették, miután felesége el is hagyta. A megözvegyült Losonczy Annát akarta feleségül venni, de ő már hozzáment máshoz. Egyre lejjebb csúszott a társadalmi ranglétrán. 1589-ben ismét Lengyelországba ment, ahol Wesselényi Ferenc magyar főúr birtokán tartózkodott. Beleszeret Wesselényi feleségébe, akit verseiben Celiának hív. 1593-ban visszatér hazájába és beáll katonának. 1594. május 19-én Esztergom ostrománál megsérül, és pár nap múlva meghal.

Korának művelt emberei közé tartozott, 7 nyelvet beszélt. Lírája messze kortársai költészete fölé emelkedett, de életében egyetlen verse sem jelent meg. Művei kéziratos gyűjteményben maradtak fenn.

Többek között vitézi és bujdosó verseket is írt. A vitézi énekek a históriás énekekhez hasonlóak. Legtökéletesebben szerkesztett és legtöbbet emlegetett verse is vitézi vers, melynek címe Egy katona ének. A vitézek harcrakészülődésének és a harcnak tömör leírását a természet szépségével egybefogott dicsérete nyitja meg és meghatott áldása és búcsúja zárja. Közben az ötödik versszak a vitézek erkölcsi magatartását dicsőíti. Ezekben a sorokban a költői én állást foglal a vitézi életforma, vitézi embereszmény mellett, olyan értékek mellett, melyeket a görög hősköltészetből ismerünk.

Balassitól származik az első egészében megszerkesztett magyar versgyűjtemény. Ebben a gyűjteményben 66 vers található, melyek szigorú sorrendben állnak. Az első 33 vers a házasságáig tartó, a második 33 vers a házassága utáni életét eleveníti fel. A két résznek a zömét az Anna- illetve Júlia-ciklus, továbbá kisebb szerelmek ábrázolása teszi ki. A szerelmes verseinek két típusát ismerjük, az egyik az udvarló versek, a másik a szerelmet búcsúztató versek.

Megfigyelhetjük a Balassi-strófát. Ez a szakasz háromszor három egységből áll, két hatszótagost mindig egy hetes egység követ, és a rímképletben is a hármasság figyelhető meg: aabccbddb. Szerelemi lírájában a hűbériség korának világképét fejezi ki: a lírai én és a hölgy kapcsolatát rab és úrnő viszonyaként ábrázolta. Hazai viszonylatban ebben is úttörő volt, hisz előtte senki nem fejezte ki magyarul a lovagi szerelmet. E verseskötet legnagyobb jelentősége, hogy Balassi egy csapásra meghonosítja irodalmunkban azt, amit az előző 300-400 év lírikusai a legfejlettebb irodalmakban létrehoztak. E verses kötetét leszámítva még 3 gyűjteményt írt. Fő műve megalkotása után két különböző stílus irányban folytatta költészetét. Az egyik irányt a versszöveg szimmetrikus megszerkesztése jellemzi. Erre példa a Celia-ciklusból a Kiben az kesergő Celiárul ír feliratú verse. A vers egésze hasonlatokból áll, tehát ami régebben a mű dísze volt, most már a szöveg egészét alkotja.

A másik irányra találunk példát a Cím nélküli versgyűjteményében, a Fulviáról című versben. Ezt valószínűleg utolsó szerelméről írta. Itt a rendkívüli tömörítés figyelhető meg, ezért a szóképeknek csak gazdaságos használatát teszi lehetővé. Ily módon a stílus éppen ellentétes a Celia-versekkel.

Költészetének utóélete elég szomorú, hiszen 1874-ig nem is tudták, hogy ő élt. Életében sem jelent meg egyetlenegy műve sem. 1874-ben az MTA tárta fel a nemesi levéltárakat. A Radvánczky levéltárban találtak Balassi kódexet, s ebből tudták csak meg, hogy élt egy Balassi Bálint nevű nagy magyar költő.

Balassitól származik az első magyar versgyűjtemény. 66 versből áll, mely két 33 versből álló részre osztható. A két rész zömét az Anna- ill. Júlia-ciklus, továbbá kisebb szerelmek leírása alkotja. A kötet egésze mégsem szerelmi versciklus. Az első részt a Bocsásd meg úristen kezdetű istenes vers zárja. A kevés erre vonatkozó adat szerint ezen a 66 vers elé szánta 33 istenes versét, amelyből viszont nem mind készült el. A három 33 versből álló rész elején a szentháromság 3 tagjához szóló, 99 soros Három himnusz állt volna. Egészen biztos, hogy Balassi a Szentháromság jelképét látta a hármas számban. Azok a versek, melyek egyik versgyűjteményében sem helyezhetők el kizárólag istenes versek. Ezek alkották volna a 99 versből álló gyűjteményének első 33 költeményét. Ezek között fordítás is akad. Ha A híres XLII. Zsoltár Balassi által átköltött változatát összehasonlítjuk Szenci Molnár Albertnek megjelent fordításával, akkor kitűnik Balassi nagyobb nyelvi ereje, gazdagabb metafora-használata, eltérő világképe is. Balassi a hit után vágyakozik, benne látja Istent, távol áll tőle a felekezeti szellem, egyénként áll szemben Istennel. Nem hisz egyházakban, verseiben nincs nyoma egyházi hovatartozásnak. Vallásos lírája jellegzetesen reneszánsz jelenség. Vallásos költészetében alkotta a legeredetibbet. Nyelvileg is ezek a művei a legszebbek, szóképei itt a legmélyebb értelműek.