Irányát (ahonnan fúj) világtájakkal (szélrózsa) vagy fokokkal adják meg: északi N (North) 360° v. 0°, keleti E (East) 90°, déli S (South) 180° és nyugati W (West) 270°. A szél erősségét szélzászlóval, forgó szélkanállal, irányát és sebességét anemométerrel mérik. A szélerősség a szél sebességét jelenti, mértékegysége m/s vagy km/h, illetve a nemzetközi használatban csomó (1 csomó = 1 tengeri mérföld = 1,85 km). A szélerősség becslését a 17 fokozatú Beaufort-skála szerint végzik (tapasztalati skála). A szél nyomása, amely a sebesség négyzetével egyenesen arányos, a szélirányra merőleges 1 m2 felületre gyakorolt nyomóerő Pa egységekben. A szél nyomására keletkeznek és maradnak fenn a tengeráramlások, a szél hajtja a szörfözőket, a vitorlásokat, a szélmotorokat stb. A szél a jövő egyik alternatív energiaforrása.

A szél irányát módosítja a súrlódás, a Föld tengelykörüli forgásából adódó Coriolis-erő (tehetetlenségi-erő), amelyet eltérítő erőnek szokás nevezni. Ez az erő az északi félgömbön minden mozgó testet a mozgás irányába nézve jobb kéz felé térít ki, a déli félgömbön fordítva, tehát bal kéz felé. A szél a szárazföldi felszín arculatát jelentős mértékben képes megváltoztatni, alakítani (defláció), különösen a száraz éghajlatú területeken. Felszínformálása a sivatagban a legjelentősebb - homokformák. Jól mutatja a szél váltogató (szelektív) munkáját a tanúhegyek, ingókövek, kőgombák. A szél hozta létra a löszt is.