Amikor a felszín hűti le erős kisugárzással a felette lévő levegőt, harmat, dér vagy zúzmara keletkezik a kicsapódás eredményeképpen. A harmatot, a deret és a zúzmarát nem hulló csapadéknak is szokták nevezni. Harmat akkor jön létre a talajon, a növények felületén, ha derült éjszaka a felszínen levő tárgyak erősen lehűlnek és a velük érintkező levegőből apró vízcseppek válnak ki (később összenőhetnek nagyobb cseppekké). A harmatcseppek különösen szép látványt nyújtanak a füvön, a virágokon. A harmat jelentősége az, hogy aszályos időben növényeinknek vízutánpótlást biztosít.

A dér szintén a felszíni tárgyakon válik ki apró jégkristályok formájában, ha a levegő hőmérséklete a harmatpont alá süllyed, s a telítettséget 0°C alatt éri el.

A zúzmara ugyancsak páratelt levegőből képződik téli éjszakákon, amikor az erősen lehűlt felszín fölé magas vízgőztartalmú, enyhébb levegő áramlik. A keletkező jégkristályok a fák ágain, légvezetékeken, drótkerítéseken, egyéb fémtárgyakon csapódnak ki látványosan. A zúzmara sok kárt is okozhat azzal, hogy súlyával letöri a faágakat, leszakítja az elektromos vezetékeket stb. Hulló csapadék az emelkedő levegő lehűlésével keletkezik, amikor a kondenzáció következtében a vízgőz egy része kicsapódik.

A felmelegedő levegő felszállás közben 100 méterenként 1°C-kal hűl le. Ha a telítési hőmérséklet elérése után tovább emelkedik, az egy halmazállapotú víz két halmazállapotba megy át a kicsapódási szint elérésekor és megkezdődik a felhőképződés. A kicsapódástól kezdve a hőmérséklet 100 méterenként már csak 0,5°C-kal csökken, mivel a vízpára kicsapódásakor hő szabadul fel.

További emelkedés esetén a három halmazállapotú felhőben lejátszódik az átpárolgás (szublimáció), a jégkristályok híznak az ütközések miatt is. Amikor a jégkristályok tömege legyőzi a felhajtóerőt, megkezdődik a csapadék hullása. Amennyiben 0 °C alatt van a levegő hőmérséklete, hó formájában hull, ha 0 °C felett ér a földfelszínre, eső lesz. Csapadékról csak akkor beszélünk, ha hullás közben eléri a felszínt.

Nyáron, amikor a levegő gyorsan emelkedik fel a magasba, a zivatarfelhőben a jégkristályok megnőhetnek akár tyúktojás nagyságúra is. Ha zuhanásuk közben nem olvadnak el, akkor nagy szemű jégeső formájában érik el a felszínt, nagy károkat okozva.

A frontális csapadékok felhőzete különböző. A hidegfront gomolyfelhőzetű, a melegfront rétegfelhőjű. A ciklonokban együtt mozognak és okoznak csapadékos időjárást.

A hegységen átkelő levegő a széliránnyal szemben levő oldalon felemelkedik, lehűl és a felhőképződés után kiadós csapadékkal öntözi a hegyoldalt. A másik oldalon leszállva a hőmérséklete 100 méterenként 1°C-kal emelkedik, vagyis egyre szárazabbá válik. Ez az alábukó, felhőoszlató szél a főn (hófaló), amely az Alpokban a leggyakoribb, legismertebb, hiszen sokszor hatására indulnak el a lavinák a lejtőkön, kezdődik el az olvadás. A csapadék összegét mm-ben adják meg. 1mm csapadék megfelel 1m2/l-nek, illetve 1cm frissen hullott hó 1mm csapadéknak. A csapadék eloszlását csapadéktérképen ábrázolják izohiéták segítségével. Az izohiéták az azonos csapadékmennyiségű helyeket összekötő görbék.