Folyó: Lejtőn, vonalas pályán mozgó örvénylően áramló víztömeg. Ér, csermely, patak, folyó, folyam, óriásfolyam.
Vízhozamnak a folyó egy meghatározott keresztmetszetén 1 másodperc alatt keresztüláramló víz mennyiségét értjük m3-ben. Például a Duna közepes vízhozama Budapesten a Vigadó térnél 2300 m3/s. Árvíz idején 8000 m3/s is lehet. A folyó vízhozama a vízgyűjtő terület nagyságától, annak földtani felépítésétől, domborzati viszonyaitól függ. Földünkön vannak időszakos, vagyis nem állandó jellegű vízhozammal rendelkező folyók, ezeket vádinak vagy creeknek nevezzük, a térképen szaggatott kék vonallal rajzolják. Ezeket sivatagi területeken találjuk. A vízállás (a vízszint magassága cm-ben kifejezve) a vízhozam függvényében változik. A vízhozam vagy a vízállás egy éven belüli, többé-kevésbé szabályszerű változása a folyó vízjárását jelenti. Vannak szabályos vízjárású folyók (Temze) és szeszélyes vízjárásúak (pl. a Tisza).

Szerte a világon nagy gondot jelent a folyók szabályozása, hiszen óriási anyagi áldozatot és gondos munkát követel. Célja, hogy a mederképes legyen a vizet, a hordalékot, a jeget kártétel nélkül levezetni. A folyók szabályozásánál elvégzendő munka a gátak építése, a kanyarulatok átvágása, a mellékágak lezárása, új mederszakaszok építése, kőkeresztgátak (sarkantyúk) építése és a partvédő művek építése. A világ jelentős folyói közül számunkra is ismert munkálatok folytak a Mississippin, a Pón, a Sárga folyón, a Dunán, a Tiszán stb.

Az árvizek óriási pusztítást végeznek, ezért az ember évezredek óta harcol ellenük. Okozóik rendszerint a rendkívüli időjárásokat előidéző ciklonok, frontok, monszun stb. A katasztrofális árvizeket hirtelen hóolvadás, nagy, hosszú esőzés, jégtorlódás, a fő- és mellékfolyók árvizeinek egybeesése okozza.

A nagy horderejű ármentesítések a XIX. században kezdődtek, amikor az ember technikailag már fel tudta venni a versenyt az áradó vízzel. Az árvízi munkálatokban részt vett Mikovinyi Sámuel, Beszédes József, Vásárhelyi Pál, Kvassay Jenő, az árvízi munkálatokat javasló és támogató gróf Széchenyi István, valamint Pietro Paleocapa.

Hazánkban összesen 4200 km hosszú gátat építettek (az Egyenlítő hosszának több mint egytizede!). Ezek korszerűsítése, karbantartása az egyik legfontosabb jelenlegi feladat. Az ármentesítés módszerei közül legjelentősebb a folyók szabályozása, gátak (töltések) és tározók építése a víztömeg egy részének visszatartására.

Vízlépcső, völgyzáró gát:

egyenletesebbé teszik a vízjárást

csökkentik az árvízveszélyt

öntöző és ipari vizeket biztosítanak

villamos energiát termelnek, segítik a hajózást

idegenforgalmi haszon

Tisza-tó, Tiszalök, Ohati tavak

Magyarország árvízzel veszélyeztetett terület.

Ártér: elöntéssel fenyegetett terület.Mentett ártér: Hullámtér: a meder és a fővédgát közötti terület.
Fővédgát: az ártér legnagyobb, legerősebb gátja.
Körgát: főként településeket védő gát. Korona: a gát teteje (gépkocsival járható).
Padka: a trapéz alakú gáton levő lépcsőzetes kiképzés a stabilitás növelésére.
Nyári gát: kisebb árvizek kivédésére épített gát.
Nyúlgát: a gát koronájára emelt ideiglenes töltés árvíz idején.
a védgát mögött feltörő víz.
Az árvizek elhárításában nagy szerepe van a szakemberek mellett a polgári védelemnek, a honvédség műszaki alakulatainak, a könnyűbúvároknak, a nemzetközi együttműködésnek stb.
Az eredményes árvízvédelem fontos része a megfigyelés, a felderítés, a hírközlés, a technikai eszközök helyes, gyors alkalmazása. Árvíz idején gyakran jelentkeznek a belvizek, de származhatnak magas talajvízállásból, befolyó vizekből is. Csatornahálózattal vezethető le. Magas vízállás idején zsilipek, szivattyúk segítségével emelik át a hullámtérbe.

A belvíz nagy károkat képes okozni, különösen a mezőgazdaságban.

Nagyobb árvizek:

1838 - Pesti nagy árvíz

1879 - Szeged

1954 - Szigetköz

1956 - Mohács

1965 - Nagy dunai árvíz

1999, 2000 - Tisza