A munkavégző képességet energiának nevezzük. Ha ez a képesség a mozgásból adódik, mozgási vagy kinetikus energiáról beszélünk. A mozgási energia mértéke egyenlő az erő és az út szorzatával.
Minden felemelt tárgynak van munkavégző képessége, helyzeti energiája. Ez a helyzeti energia egyenlő azzal a munkával, amit akkor végzünk a gravitációs erő ellenében, amikor a testet az adott szintre felemeljük. A helyzeti energia mértéke egyenlő a test tömegének, a gravitációs gyorsulásnak és a magasságnak a szorzatával.
Az energia-megmaradás törvénye igen fontos: energia nem vész el, csak átalakul.


A mozgások. A mozgások osztályozása


A mozgás időben és térben lejátszódó változás. Fontos a mozgás nézőpontja: az autó egyenletesen mozog, de a benneülők az autóhoz képest állnak. A vonatkozási rendszer a mozgó test környezetében az olyan dolgokat jelentik, melyek függetlenek a testtől, de befolyásolhatják a test mozgását. A mozgás további három fő jellemzője a pálya, az út, és az elmozdulás.
Például a mozgás pályája lehet egy erdei ösvény, amelynek két pontját nevezzük A-nak és B-nek. A és B között a pálya része a megtett út, jele s (a latin spatium), hosszúságát méterben mérjük, jele m. Az A-ból B-be húzható nyíl az elmozdulás.
A mozgásról szerzett adatainkat különböző grafikonokon ábrázolhatjuk. Ezeknek a grafikonoknak több fajtája van, de talán a legfontosabb az út-idő, s-t grafikon. Fontos grafikon a sebesség-idő, és a gyorsulás-idő grafikon.
A mozgásokat osztályozhatjuk a pálya alakja szerint: körmozgás, ingamozgás, egyenes vonalú mozgás. De osztályozhatjuk a mozgás időbeli lefolyása szerint is: egyenletes, gyorsuló, és periodikus mozgások léteznek.