NEWTON I. (A TEHETETLENSÉG TÖRVÉNYE):

Egy testnek csak akkor változik meg mozgásállapota, ha egy másik test, vagy fizikai mező hat rá. A magára hagyott (minden más test hatásától mentes) test nyugalomban van, vagy egyenletes mozgást végez.
TÖMEGKÖZÉPPONT:
Minden testnek van egy olyan pontja, amely a test magára hagyott állapotában egyenesvonalú, egyenletes mozgást végez.

Newton első törvénye nem minden vonatkozási rendszerben igaz, az olyan vonatkoztatási rendszert, amelyben minden mozgásállapot változás más testek / fizikai mezők hatásának tulajdoníthatók INERCIARENDSZERNEK nevezzük.
GALILEI FÉLE REALATIVITÁS ELV: Az inercia rendszerhez képest állandó sebességgel mozgó vonatkoztatási rendszer is inercia rendszer.

LENDÜLÉS:
a lendületváltozás gyorsasága

GRAVITÁCIÓS TÉRERŐSSÉG:
a gravitációs mezőt jellemzi a lendítő hatás szemszögéből


ERŐTÖRVÉNYEK:
Megadják az erők értékét, a testek helyének, sebességének, állapotának függvényében.

NEWTON II. (A DINAMIKA ALAPTÖRVÉNYE):
A test(ek) lendülését a testre ható erők vektori összege (eredő erője) határozza meg.

NEWTON III. (A HATÁS ELLENHATÁS TÖRVÉNYE):
Párkölcsönhatáskor a testek által egymásra kifejtett erők nagysága megegyezik, de irányuk ellentétes, tehát párkölcsönhatáskor a lendületváltozások szimmetrikusak.




Newton második törvénye, a dinamika alaptörvénye

Newton második törvénye így szól:
"A mozgás megváltozása arányos a hatóerővel, és azon egyenes irányában történik, amely irányban az erő hat."
Ebből a következő képlet olvasható ki: az erő egyenesen arányos a gyorsulással. Fontos összefüggés: az erő egyenlő a tömeg és a gyorsulás szorzatával.
Ez azt jelenti, hogy az erő mértékegysége kg m/s a négyzeten. Vagyis 1 N nagyságú az az erő, mely az 1 kg tömegű testet 1 méter/szekundum-négyzet gyorsulásra kényszeríti.