I. Az erőről általában

A testek egymásra gyakorolt vonzó vagy taszító hatását erőnek nevezzük. A testek kölcsönhatásban vannak egymással, ha az egyik test hat a másikra, akkor a másik is hat az egyikre.
Az erőnek kétféle hatása van. Az egyik az alakváltoztató vagy deformáló hatás, a másik a mozgásállapotot változtató hatás. Mindkettőre több példát is lehet mondani:

a deformáló hatásra:

A rúgót megnyújtja a ráakasztott súly.
Ha belerúgnak a gumilabdába, az benyomódik.
Az agyag, a gyurma, a viasz stb. deformálódik, ha benyomják.

a mozgásállapotot változtató hatásra:

A rúgás vagy erőlökés hatására az addig nyugalomban lévő labda sebességre tesz szert.
A mágnes előtt elgurított vasgolyó sebességének iránya megváltozik.
Az erő vektormennyiség, tehát jellemzi őt a nagysága és az iránya is. További jellemző a támadáspont, a test azon pontja, ahol az erő hat; és a hatásvonal, ami egy képzeletbeli egyenes, melynek iránya megegyezik az erő irányával, s keresztülmegy az erő támadáspontján.

Az erőknek több fajtája van. Ezek:

mágneses erő

a mágnes vonzza a vasat

elektromos erő

a megdörzsölt műanyagvonalzók taszítják egymást

rugalmas erő

a megnyújtott rúgó húzza a kezünket

gravitációs erő

a Föld a környezetében lévő testeket vonzza (A gravitációs erő hatására mozognak a szabadon eső testek g gyorsulással.

súly, súlyerő

az alátámasztott test nyomja az alátámasztást, vagy a felfüggesztett test feszíti a felfüggesztő fonalat
Fontos, hogy az erők hatását ellensúlyozni lehet másik erővel, mágneses erőt rugalmassal, rugalmas erőt gravitációssal és viszont.
Az erő jele F, mértékegysége Newton, a nagy fizikus tiszteletére, ennek rövidítése N.


II. Erők összegzése

Általánosan:

Vektorokat úgy összegzünk, hogy egymás után felmérjük őket, és az első kezdőpontjából az utolsó végpontjába mutató vektor lesz az összegvektor.

Azonos hatásvonalú erők esetén

Két ellentétes irányú erő helyettesíthető egy (eredő) erővel, melynek nagysága a két erő nagyságának különbsége, iránya a nagyobbik erő irányába mutat.
Két azonos irányú erő eredő erejének nagysága az erők nagyságának összege, iránya megegyezik az erők irányával.

Szöget bezáró erők összegzése

Paralelogramma módszer (azonos támadáspontú erők esetén): Az első végpontjából (B) a második erővel párhuzamost húzunk, majd a második erő végpontjából (C) az első erővel húzunk párhuzamost, és a közös támadáspontból (A) a párhuzamosak metszéspontjába (D) mutató vektor lesz az eredő erő. (Fontos: az eredő erő nagyságát csak arányos szerkesztéssel lehet meghatározni.)

Egyensúly feltétele:

Egy test egyensúlyban van, ha a rá ható erők eredője nulla, azaz ha az erők kiegyenlítik egymást.