Az egészséges, fejlett újszülött testtömege 3200-3500g. testhossza 50-52cm, ami 4,5 fejhossz. Felnőtt korban a testmagasság európai arányban 160 nőknél, 170 férfiaknál a testtömegük meg annyi kg normál alkat esetén, ahány centiméterrel a magasság meghaladja a 100-at, kb. 7,5 fejhossz a testmagasság. A testmagasság kb. azonos a kitárt karok ujjvégeinek hosszával. Az ököl nagysága a szív nagyságával egyezik meg, az ököl kerülete pedig a talphosszával, ugyanekkora az alkar hossza is. Alkattípusok: vékony, normál, telt, erős. A testtartás feszes, normál vagy hajlott lehet.

A csontvázrendszer
Testtömegünk kb. 10%-át adja. Szerepei: meghatározza a test méreteit, belső, szilárd vázat ad, védi a lágy szerveket, a csontvelők termelik a vér sejtes állományát.

A vázrendszer felépítése
203-205db csont, izületek, porcok és járulékos képletek (csontvelők /fehér és vörös/, csonthártyák és szalagok) alkotják.

Alakszerint a csontok
Hosszú, csöves csontok (combcsont, sípcsont, felkarcsont), lapos csontok (lapocka, a koponya falcsontjai, mellcsont), szabálytalan alakú csontok (csigolyák), aprócsontok (ujjpercek, hallócsontocskák).

A csontok összeköttetései
Összenövéssel (medencecsont: csípő-, ülő-, szeméremcsont), varratokkal (a koponya csontjai között), izületekkel (az ízesülő csontvégek között 1,2 vagy több irányú elmozdulás lehetséges, de vannak feszes izületek is) /egytengelyű izület van pl.: az ujjpercek között, kéttengelyű izület a csukló, soktengelyű gömbizület a váll- és a csípőizület/, porcokkal (egyes csontok között porcok biztosítanak kapcsolatot pl.: a bordákat a mellcsonttal porcok kötik össze), szalagokkal (kapcsolódnak egymáshoz a térdizületben a sípcsont és szárkapocs és az egyes testrészek fontosabb csontjai)

A fej váza
A koponya, az arckoponya csontjai: állkapocs (egyetlen ami izületekkel mozog), a felső állcsont (ezekben van a fogmeder, benne a fogazatrács), járomcsontok, páros orrcsontok, páros könnycsontok; a szájpadlás csontjai: nyelvcsont, hallócsontocskák (kalapács, üllő, kengyel); az agykoponya csontjai: homlokcsont, páros ékcsontok, páros halántékcsontok, páros falcsontok, nyakszirtcsont (kerek nyílása az öreglyuk, ezen át kapcsolódik a gerincvelő és az agyvelő).

A törzs váza
Tengelye a gerincoszlop, ezt csigolyák alkotják: 7 nyaki, 12 háti, 5 ágyéki, 5 keresztcsonti, 3-5 farkcsigolya (a két utolsó egységes csonttá forrtak össze). A háti csigolyákhoz 1-1 pár borda kapcsolódik, melyek elől a mellcsontba porccal kapcsolódnak. Az alsó két pár szabadon álló lengőborda.

A végtagok váza
Függesztőövre és a szabad végtag vázára oszlik. A felső végtag függesztőöve a vállöv, csontjai a lapocka és a kulcscsont. A felső szabadvégtag váza a felkarcsont, alkatcsontok (singcsont és orsócsont), kéztőcsontok, kézközépcsontok és ujjpercek. Az alsó végtagot a medenceöv függeszti, ennek csontjai: a medencecsont és a keresztcsont. Az alsó szabadvégtag váza a combcsont, a térdkalács, sípcsont, szárkapocs, lábtőcsontok, lábközépcsontok és ujjpercek.

A vázrendszer leggyakoribb sérülései: Az izületek rándulása és ficama
Rendellenes irányú erős mozgás hatására a csontvégek eltávolodnak egymástól, miközben az izületi tokok és szalagok sérülhetnek, ennek következményei: fájdalom, bevérzés, duzzanat, mozgásképtelenség. A rándulást követően a csontok visszatérnek eredeti helyükre, a ficamnál rendellenes helyen rögzülnek, így az izület torzul. Ezeket orvosnak kell ellátnia, utókezelése: borogatás, pihentetés, fájdalomcsillapítás.

A csontok repedése és törése
A törések fajtái: “zöldágtörés”, fedetttörés, nyílttörés. A törés lehet egyszerű és komplikált szilálktörés. Elsősegélyként a sérültet, illetve a törött csontot nyugalomba kell helyezni, a nyílt törés körül a bőrt megtisztítani és fertőtleníteni.

Vázrendszeri betegségeink
Főként gyermekkorban D vitamin hiánya okozhat Angol kórt. Idősebb korban, főleg nőket érint a csontszövet degenerálódása, a csontritkulás, következményei törések. A csontvelők rosszindulatú elfajulása a leukémiát okozza, fiatal és idősebb korban is.

A vázizomzat
A mozgás aktív szervrendszere. A csontokon eredő és tapadó izmok összehúzódása és elernyedése biztosítja a mozgásokat. A test tömegének kb. 40-45%-a a vázizomzat, de mennyisége függ az életkortól, fejlettségtől és edzettségtől (így befolyásolható). A vázizomzat meghatározó szövete harántcsíkolt izomszövet. Az izmokat erek és idegek szövik át, az erek az anyagcserét, az idegek a működtetést biztosítják.

Alakszerint az izmok
Orsóalakúak (végtagok izmai)/ín (eredés), izomhas, ín (tapadás)/, lapos izmok (mellkas, a törzs izmai), körkörös izmok (a testnyílások körül vannak). Az izmok általában csoportosan működnek, e szerint vannak hajlítók és feszítők, emelők és süllyesztők, közelítők és távolítók, csavarók és forgatók.

Az egyes testrészek fontosabb izmai
A fejen: A szemmozgató, rágó és nyelőizmok, a nyelv mozgásait és az arckifejezéseket biztosító mimikai izmok vannak. A nyakon: A fej forgatását, hajlítását végzik. A törzsön: A testtartást, a törzs hajlítását, forgatását és a mellüreg tágítását-szűkítését végzik, a mellüreg és hasüreg között van a törzs belsejében a rekeszizom. A végtagokon: Hosszú, orsó alakú izmok, a kézen kisebbek, finomabbak, biztosítják a végtagmozgásokat, a lábizmok az állást is.
Dinamikus izommunka

Ami ismétlődő összehúzódásból, majd elernyedésből áll, ezzel az izom szinte pumpálja saját ereiben a vért, így a működő izom vérellátása javul, ezt szolgálja az is, hogy erős fizikai munkában az izomban tágulnak az erek, nő a teljesítménye és a légzés frekvencia, a pihenő izmok erei viszont szűkülnek.

Statikus izommunka
Egyszeri összehúzódást követő, hosszantartó feszült állapot (álldogálás, illetve nehéz tárgyak cipelése), az izom erei leszorítódnak, a rossz vérellátás pedig munkaképtelenséget okoz.

Az emésztés szervrendszere
Funkciói: a táplálék felvétele, keverése nyállal, majd más emésztőnedvekkel is, ha szükséges felaprítása, lebontása emésztőenzimek segítségével egyszerűbb vegyületekké (tápanyagokká), a szükséges anyagok felszívása a keringésbe, végül a salakanyagok kiürítése.

A tápcsatorna felépítése
A táplálék az ajkakkal határolt szájnyíláson át jut a szájürgbe. Az aprítást 32 fog végzi (a tejfogak száma 20). A fog részei: korona, fognyak, gyökér, zománc, fogüreg (erek, idegek), foganyag (dentin). A nyelv az ízlelés szerve, formálja a falatot és továbbítja a torok felé. A szájüregbe ömlik 3 pár nagy nyálmirigy (fültőmirigy, állkapocs alatti mirigyek és a nyelv alatti mirigyek) váladéka a nyál. A torok a szájüreg hátsó szűkülete, benne 1 pár torokmandula van, ami nyirokszerv. Ezután a garatba juta a táplálék, ahol kereszteződik a levegő útjával. A garatba nyílik az orrüreg, a fülkürt, a nyelőcső és a légcső. Nyelésnél a gégefedő porc lezárja a légcsövet. A nyelőcsőbe kerülő táplálékot perisztatikus mozgás szállítja a gyomorszájhoz. A gyomorszáj kisebb adagokba fogadja be a táplálékot. A gyomor kb. 1,5 dm3-es izmosfalú tömlő, belső falának nyálkahártyája gyomornedvet termel, ennek hatóanyagai: sósav (gyomorsav), pepszin (fehérjebontó enzim), lipáz (zsírbontó enzim, de itt még inaktív) és kimozin (tejoltó enzim, főként kisgyerekeknél fontos). A sósav fertőtlenítő és fehérjealvasztó hatású, illetve aktiválja a pepszint. A gyomortartalom minőségétől függően 1-3 órán belül a hátsó gyomorkapun át a patkóbélbe (nyombél) ürül, ide ürül a hasnyálmirigy váladéka a hasnyál, ami fehérje, zsír és szénhidrátbontó enzimeket tartalmaz. Ide kerül az epehólyagból a nyál által termelt epe is. Az epe sűrű, zöldes-sárga, nagyon keserű folyadék, szerepe a zsírok cseppekre oszlatása, “porlasztása”, előkészítése az emésztésre. A máj szerepe az epetermelésen kívül a felszívott tápanyagok kémiai átalakítása speciális emberi anyagokká, illetve egyes tápanyagok raktározása. A következő bélszakasz a vékonybél, az itt termelt bélnedvek is tartalmaznak emésztőenzimeket, itt fejeződnek be az emésztés kémiai folyamatai. A vékonybél belső, felszívóhámjának kesztyű ujjszerű bolyhai szelektíven felszívják a szervezet számára szükséges anyagokat, így ezek a vérbe kerülnek. Ezekez a máj építi át speciális emberi anyagokká, illetve egyes anyagokat raktároz is. A vékonybélből az emészthetetlen és salakanyagok a vakbél érintésével a vastagbélbe jutnak. A vakbél féregnyúlványa nyirokszerv, a vastagbélben lebontás és felszívódás már nincs, csak a híg béltartalom sűrűsödik be a víz visszaszívásával és kialakul a bélsár, ami a végbélbe kerül és annak gyűrűs záróizma által szabályozottan kerül a külvilágba.

Az emésztőszervek leggyakoribb betegségei
A szájüregben a nyálkahártya és az íny gyulladásai a fogszuvasodás és a mandulagyulladás. A gyomor működési rendellenessége a hányás, okai: a gyomor túlterhelése, mérgezése, fertőzések, egyéb betegségek tünete, nőknél korai terhességet jelenthet, túlzott idegesség. A gyomor nyálkahártya gyulladása a gyomorhurut, kimaródása a gyomorfekély, tüneteik: fájdalom, “gyomorégés”. A fekély átterjedhet a nyombélre és okozhat perforálódást. Az epehólyagban, főként idősebb nőknél epekövek képződhetnek. A máj betegségei a vírusos eredetű májgyulladások és májzsugor (ezt mérgek okozzák). A gyomor- és a bélhurutokat különféle fertőzések okozzák, kísérőik: hányás, hasmenés, görcsös fájdalmak. Gyógyításuk diétával és gyógyszeres kezeléssel történik, lényeges az elvesztett folyadék és só pótlása. A “vakbélgyulladás” a féregnyúlvány gyulladása, feltétlen orvosi ellátást igényel. A székrekedés, okai: rosthiányos táplálkozás, mozgásszegény életmód, a székelési inger gyakori elfojtása, illetve idős kori lassuló bélműködés. Az emésztés szervrendszerében bárhol kialakulhatnak daganatos betegségek, leggyakrabban a gyomorban, májban és a vastagbélben.

A légzés szervrendszere
Ez biztosítja az oxigén felvételét a levegőből, a széndioxid leadását, de a kilehelt levegő tartalmaz vízgőzt és illó anyagokat is. A levegőt az orrsövénnyel elválasztott páros orrnyílások vezetik az orrüregbe. 3-3 kagyló lassítja a beszívást, így a levegő melegszik, páradúsul és a légutakat bélelő csillós hámok portalanítják. Az orrüregből a garatba halad tovább, onnan a gégébe, ami porcos falú üreg, porcai: pajzsporc, kannaporc, gyűrűporc és gégefedő. A gégében két kis izomnyaláb a hangszalagok. A garatból a levegő a légcsőbe kerül, ennek a falát C alakú porcok szilárdítják. A légcső a mellcsont magasságában két fő hörgőre oszlik, ezek hörgőkre, majd hörgőcskékre ágaznak szét, azok végén hártyásfalú tüdőhólyagocskák vannak, falukat dús érhálózat szövi át, itt történik a gázcsere. A hörgők, hörgőcskék és hólyagocskák együttesen alkotják a tüdőt, ami páros lebenyes szerv. A bal tüdő kettő, a jobb három lebenyből áll. A tüdőt két rétegű mellhártya fedi, rétegei között kevés nyákos folyadék csökkenti a súrlódást. A légzés akarattal is befolyásolható reflexműködés. A belégzés ingere a vér oxigén hiánya, illetve emelkedő széndioxid tartalma, ezt a nyaki artériákban lévő idegvégződések, receptorok fogják fel. Az ingerületet továbbítják az agytörzsi légzőközponthoz. A kilégzés ingere a feszülő tüdő nyomása a saját falában lévő receptorokra. A légzésfrekvencia csecsemőknél 48, kisgyermeknél 21, felnőttnél 16-14 /perc nyugalomban. Egy légzésnél kb. 0,5 dm3 cserélődik, a tüdő teljes kapacitása azonban kb. 5+1 dm3 (maradék levegő). A fizikai és szellemi terhelés növeli az oxigénigényt, így a légzésfrekvenciát is.

Légzőszervi betegségek
Cseppfertőzéssel terjedő vírusok a náthát, torok- és légcsőhurutot, illetve az influenzát. Szövődményeik a homloküreg-, arcüreg-, középfül- és mandulagyulladás lehetnek. A TBC (tuberkulózis) baktériumos fertőzés következménye. A légzőszervek daganatos betegségei pl.: gége-, tüdőrák. Rizikófaktorai kiemelten a dohányzás és egyéb légszennyezések.