A légző apparátus funkciója a szervezet számára a gázcsere biztosítása.
A légző apparátus törzsfejlődése:
a) -egysejtűek, - sejthalmazosok, - különböző férgek. Ezeknek az élőlényeknek egész testfelületükön átjátszódik le a gázcsere. Ezért kültakarójuk állandóan nedves.
A gázcsere alapja a diffúzió. b) - puhatestűek: a kagylók és a lábasfejűek kopoltyúval biztosítják a gázcserét. A csigáknak a köpenyük ürege sűrűn átszőtt hajszálerekkel. Ez a gázcsere helye. (olyan mint a tüdő).
c) ízeltlábúak: a rákok kopoltyúval biztosítják a gázcserét. A pókok és a rovarok légcsőrendszeri hálózattal (trochea). A trocheák a potrohon nyílnak szimmetrikusan.
d) gerincesek: - magzatburok nélküli: - porcos halak, - csontos halak, - kétéltűek - magzatburkos: - hüllők, - madarak, - emlősök
porcos és csontos halak: kopoltyúval biztosítják a gázcserét. Vagy a hal mozog folyamatosan ha nincs kopoltyúfedő, vagy ha van kopoltyúfedő akkor annak megemelkedésével a víz a szájüregből átáramlik a kopoltyúlemezek közt.
Kétéltűek: tüdő és bőrlégzés biztosítja a gázcserét. A tüdejük hajszálerekkel behálózott tagolatlan üreg. Önmagában nem biztosít elegendő oxigént, ezt egészíti ki a bőrlégzés. Ezért mindig nedves környezetben élnek.
Hüllők: a gázcserét a tüdő biztosítja, ami egy vagy többszörösen elágazó, tagolt, zsákszerű üreg. Bőrlégzésük gyakorlatilag nincs. A legfejlettebb tüdejük a krokodiloknak van, ami tagoltság tekintetében hasonlít az emlős tüdőre.
Madarak: a madarak légzőapparátusa a legfejlettebb a gerincesek között. A tüdejük kiegészül a légzsákokkal melyek a csontok és a csontokba is benyomulnak. Ezáltal csökkentik a madár átlagos fajsúlyát. Gázcsere ki és belégzéskor egyaránt lezajlik.
Emlősök, az ember légzőapparátusa
- orrüreg és szájüreg, - garat, - légcső, - főhörgők, - hörgők, - hörgőcskék, - léghólyagok
a légcsövet és a főhörgőket hátrafelé nyitott C alakú porcok merevítik. Az egész légzőapparátust belülről a léghólyagok és a hörgőcskék kivételével csillós hengerhám borítja. A csillós hengerhám alatti nyálkahártya váladékot termel, melyet a csillók a garat felé hajtanak.
Orrüreg: az orrüregben található a szaglóhám. A szaglóhám felülete mindig nedves, így a beszívott levegőben levő anyagok oldódás után hozzák ingerületbe a szaglóhám receptorait. Az orrüregben a beszívott levegő felmelegszik, részben tisztul.
Gége: porcokból, izmokból, és kötőszövetes szalagokból áll. A kötőszövetes szalagok kapcsolják egymásba a porcokat, melyeket az izmok mozgatnak.
Porcok: gégefedő, pajzsporc, kannaporc (2), gyűrűporc (hátrafelé nyitott C alakú).
A hangszalagok a kannaporcok és a pajzsporc között feszül ki. A két hangszalag közötti terület a hangrés. Hangrés állások: a) a hangrés tág, a hangszalagok lazák - nyugodt gázcsere, b) a hangrés szűk, a hangszalagok feszesek - beszéd, c) a hangrés zárt, a hangszalagok feszesek - hasprés

Vitálkapacitás: - nyugodt légzésszám 1 perc alatt: 14-16 belégzési tartomány + nyugodt légzés + kilégzési tartomány.
Reziduális levegő: ezt a levegő mennyiséget semmilyen körülmények között nem tudjuk a légzőapparátusból kipréselni. Ezek azok a részek melyeket porcok merevítenek, ezért belső térfogatuk alig változik.
Légzőmozgások: a légzőmozgások során a mellkas térfogata változik ( nő ill. csökken). A tüdő passzívan követi a mellkas térfogatváltozásait. A tüdő és a mellkas közötti súrlódást két rétegű mellhártya csökkenti. Az egyik réteg a mellkas falához tapad a másik a tüdőhöz. További súrlódáscsökkentő tényező a két mellhártyaréteg közötti néhány mm-nyi váladék. A belégzés és a kilégzés a légzőmozgás “típusától” függetlenül aktív.
Belégzés: a rekeszizom összehúzódik “leszáll”. A mellkas térfogata függőleges irányban megnő. Kilégzés: a hasizmok összehúzódnak. A zsigereket felfelé tolják, a zsigerek benyomják a mellkasba a rekeszt.
Oxigén, szén-dioxid szállítás: a gázok szállítása a vörös vértestekhez kötődik.
Hemoglobin: (Fe2+) Hb + O2 - HbO2
CO2 + H2O - H2CO3 - H++HCO3-
A gázcsere alapja a tüdőben lévő levegő és a vér közötti diffúzió.