Delfinek

A delfinek annak ellenére, hogy vízben élnek és testük, éppoly áramvonalas, mint a halaké, és úszóihoz hasonló farkukkal hajtják magukat előre a vízben mégsem halak, hanem tengeri emlősállatok. Mozgékonyságuk és úszósebességük meghaladja legnagyobb ellenségükét, a cápákét. Elevenszülők, borjaikat tejjel szoptatják, tüdővel lélegeznek, melegvérűek.
Legközelebbi rokonaik a hatalmas termetű cetek, köztük a legnagyobb termetű állat, a kékbálna és az óriás ámbrás cet. A cetek rendjét fogas- és sziláscetekre osztjuk. A delfinek a fogascetek alrendjének egyik családjába tartoznak és ragadozók.
Az évmilliók során a cetek egyre jobban alkalmazkodtak a vízi életmódhoz. Az emlősállatokra jellemző tipikus, négy végtagos csontváz jelentős változáson ment át. Az elülső végtagok evezőszerű mellúszókká alakultak. Ezekben még vannak csökevényes felkarcsontok, könyökcsontok, orsócsontok, valamint kéztő- és ujjcsontok is. A hátsó lábak diónyi csontocskává csökevényesedtek, de néha már ezek is hiányoznak. A medencéből csupán egy pálca formájú csont maradt meg, amely már nem áll összeköttetésben a gerincoszloppal. Az egész csontváz az áramvonalas testfelépítést szolgálja, alakja úszás közben csökkenti a víz ellenállását. Farki úszólemezük vízszintes. Hátukon egyetlen hátrafelé görbülő úszójuk van.
Sok fajuk közül néhány csak a trópusi vizekben él, de sokan közülük valamennyi óceánban és tengerben megtalálhatók. (Atlanti-óceán partjánál, Csendes-óceán északi mérsékelt övezetében, a Vörös-tenger és az Indo-Csendes-óceán térségben.)
Jellemző rájuk a megnyúlt fej, a sarló alakú hátúszó, és a karcsú test. A homlokuk felett lévő nyíláson keresztül lélegeznek. Kitűnő, gyors úszók és igen intelligensek. Számos fajuk csoportokat alkot, amelyeken belül meghatározott társas rend érvényesül. Jól kidolgozott, hangokon alapuló kommunikációs rendszerrel érintkeznek egymással.
A cetek bőre rugalmas és sima. A legfelső bőrréteg élő sejtekből áll (és nem elhalt hámsejtekből, mint az embernél), ez is segít csökkenteni a víz ellenállását.
A fogascetek aktív vadászok. Általában a tengerek felső, napsütötte rétegében vadásznak, főleg tisztavizű részeken, ezért látásuknak is hasznát veszik. Térlátásuk kiváló. A delfinek érzékelésében a fülé a főszerep. A delfin “sztereóban” fogja fel a hangingereket. Ez lehetővé teszi a hangforrás irányának meghatározását. Csoportokba verődve, ultrahangok segítségével terelik össze és kerítik be a zsákmánynak kiszemelt halrajokat. A visszaverődő hang segítségével meg tudják határozni a kiszemelt zsákmány helyét. A cetek a 280 kHz-es hangjeleket is meghallják (az ember csak 18 kHz-ig érzékeli a hangot). Sokféle hangot tudnak kiadni: alacsonyat, magasat, füttyentőt, kattogót. A vízben gyorsan terjedő, nagy rezgésszámú ultrahangokat bocsátanak ki. Ezek beleütköznek a halakba, majd onnan visszaverődnek. A visszhangokat a szemük mögötti fülökkel és az alsó állkapcsukkal érzékelik. Agyuk ebből alakítja ki a környezet képét. Ez a hanggal működő tájoló rendkívül pontos. Nagy távolságról is felismerik barátaikat és ellenségeiket, távoli halrajokat is képesek felkutatni. A visszhang sok mindent elárul nekik az ellenfél nagyságáról, fajáról, sőt még az egészségi állapotáról is. A delfinek hanghullámai behatolnak a másik állat belsejébe, és egyfajta röntgenképet adnak róla. Akár 200 m-es mélységben is tudnak táplálkozni és 15 percig is víz alatt maradnak.
A delfinek agyának mérete, barázdáltsága és struktúrája nagyon hasonlít az emberéhez. Ezért elvileg nincs kizárva, hogy az intelligenciájuk alig marad el az emberétől.
Alváskor a nőstények a víz felszínén fekszenek, orrlyukuk a levegővel érintkezik. A hímek közvetlenül a vízfelszín alatt szunyókálnak és levegővételre reflexszerűen feljönnek. Testméretük a 3,6 m-t is elérheti. Súlyuk 150-200 kg között mozog. Körülbelül 50 évet élnek.
A delfinek többsége sűrűn váltogatja “szexpartnerét”. Ivarérettségüket kb. 8 éves korukra érik el. Egy-egy sikeres vadászat után sokszor szinte kikapcsolódásképpen párzanak. Az anya egyszerre egy borjúnak ad életet, s azt akár két évig is szoptatja, bár a kis delfin már hónapokkal az elválasztás előtt szilárd táplálékot is fogyaszt. A hímek három vagy négy szaporodóképes nőstényből álló háremet gyűjtenek maguk köré, egész életükben együtt maradnak velük. Több “almot” is közösen nevelnek fel.
A delfinek nagyon könnyen idomíthatók. Legkülönbözőbb mutatványokra képesek: kosárlabdáznak, átugornak karikán, fejen állnak, farkúszón “járnak”, engedik, hogy lovagoljanak rajtuk.
A delfinek fogságban könnyen megbetegszenek. Sokan már elejtésük közben vagy a szállítás alatt elpusztulnak az átélt sokk, a stressz vagy a túlhevülés miatt, mivel hiányzik számukra a vérkeringésüket hűtő víz, izzadni pedig nem tudnak.